Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Feischmidt Margit: A történelemről egy antropológus szemszögéből: - Az 1848-as forradalmak százötven éves évfordulója Magyarországon és a magyar kisebbségek körében

lenti egyben a nemzeti sajátosságok tagadását. Van a történeti emlékezetnek és a nemzeti identitásnak magyar vonatkozásban egy olyan sajátossága, amely mindenféle kontextusban megjelenik, éspedig az, hogy a valamikori eseményekre, hősökre emlékeztető helyek, tárgyak egy része a mai politikai határokon kívül található, amiként az emlékező közösségek egy része is. Ezt a tényt állította előtérbe a Duna Televízió, amely 1998-ban több órás helyszíni közvetítésével már második alkalommal jelölte ki a határon túli magyarok „központi" és egyben az egész nyelvterület második legfontosabb - megemlékezését, és igen részletes összefoglalót közvetített az ünnep többi határon túli helyszínéről is. Március 15. körül a magyarországi írott sajtóban is egymás mellé kerültek a magyarországi és a határon túli magyarok ünnepeiről szóló tudósítások.

26 Az ünnep „összmagyar" dimenziójának többféle jelentése volt, attól függően, hogy a beszélő mit hangsúlyozott és mit kívánt mkább elhallgatni. Az egyik beszédmód és egyben szelekciós szempont, amit az állami megemlékezés viszonylag tiszta formában képviselt, az „összmagyarság" közös politikai, polgári tradícióit helyezte előtérbe, a kisebbségi magyar kultúra elemeit átesztétizált formában emelte be az ünnep díszítőmotívumai közé.

27 A politikai szempontból vagy szimbolikus értelemben fontos és külpolitikai meggondolásból elfogadható határon túli emlékezethelyeknél 1998-ban is, miként 1990 óta minden évben, részt vettek a magyar állam képviselői. Az egyik legjelentősebb ilyen helyszín a forradalom jogi aspektusára és polgári jellegére emlékeztető Pozsony volt, ahol a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője a város fontos szerepéről beszélt a magyar forradalomban, megemlékezvén arról is, hogy a mai városban erre már semmi nem emlékeztet. A mai kisebbségi közösségeknek a magyar nemzethez való tartozását ugyancsak legitimálta, megerősítette a magyar állami részvételt a kiemelt jelentőségű, határon túli ünnepségeken. Különösen az államszocializmus éveiben folytatott gyakorlattal, az elhallgatással összehasonlítva láthatjuk ennek a viszonyulásnak a fontosságát, lényegét, amelyet másfelől a tárgyszerűség, az érzelmi neutralitás jellemez. Az erős érzelmi reakciók különböztetik meg az előbbitől az „összmagyarságról" való beszéd másik módját, amely a nemzeti tragédiát, a nemzet történelmi és aktuális veszteségeit, sérelmeit helyezi előtérbe. A konzervatív sajtó megkülönböztetett érzékenységgel reagált a romos vagy megcsonkított állapotban talált magyar emlékművekre. „Erdélyben egyre kevesebb az emlékezethely" cím alatt a Magyar Nemzet a Vasvári Pálnak és vele együtt „hősi halált halt kétszáz magyarnak" emléket állító kőrakást hiányolta, a nagyenyedi vár falában álló kis emléktáblával pedig arra emlékeztetett, hogy „alatta van eltemetve az a nyolcszáz magyar, akiket 1849. január 8-án mészároltatott le Axente Sever, az ellenséges román sza26 A Magyar Nemzet tudósítása a következő szalagcím alatt jelent meg: „A Kárpát-medence több ezer településén emlékeztek meg a magyarok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójáról" (Magyar Nemzet, 1998. március 16.), a Magyar Hírlapban „Koszorúzások Szabadkától Fokvárosig" volt a főcím (Magyar Hírlap, 1998. március 16.). 27 Ünnepi beszéde elmondása közben a köztársasági elnököt négy, széki ruhát viselő kislány fogta körbe. A kép másnap a napilapok első oldalán jelent meg. 298