Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Spira György: Mit ünnepelünk május 21-én?

Nehéz - mondom - mert a kérdés tisztázásához szükséges írásos források egyelőre nem állnak rendelkezésünkre. Hiszen néhai Antall József kollégánk (aki egyetemi tanulmányai során egy évig hozzám is járt szemináriumra) nyilván jól tudta, mennyire fontos történeti források a minisztertanácsi jegyzőkönyvek, s ezért - bizonyosra veszem - gondoskodott arról, hogy az általa vezetett kormány üléseiről készült jegyzőkönyvek megőrződjenek az utókor számára; de az is bizonyos, hogy mire ezek a jegyzőkönyvek kutathatóakká válnak, addigra csekélységem már nem lesz az élők sorában. Ezért állítom, hogy a kérdést megfejteni nekem is nehéz. De élihez mindjárt hozzátehetem, hogy ha nehéz is, nem lehetetlen. Olyan szerencsés helyzetben vagyok ugyanis, hogy az írásos források hiányát már akkor, 1992-ben áthidalhattam egy eleven kütfő kiaknázásával. Történt tudniillik, hogy 1992 május 21én a délelőtti órákban felhívott a Magyar Rádió egyik munkatársa s arra kért, menjek be aznap délután a rádióba, hogy ott stúdióbeszélgetést folytathasson velem és az akkori kormány egyik hadügyi államtitkárával annak tisztázására, mi indokolja, hogy a magyar fegyveres erőket ezentúl nem szeptember 29-én, hanem május 21-én fogjuk ünnepelni. Én a felkérésre azt feleltem, hogy kívánságának legnagyobb fájdalmamra nem tehetek eleget, mivel a változtatást szerintem semmi sem indokolja s a rádió nyilvánossága előtt is csak ezt fejthetném ki. De ez a válasz nem tántorította el a telefonálót: naivan azt mondotta, hogy annál jobb, hiszen ebben az esetben legalább érdekesebb lesz a csevegés; s így mégis sor került az általa tervezett rádiőbeszélgetésre, ez pedig lehetővé tette számomra, hogy ha írásos forrásokból nem is, a nemkülönben megbízható kútfőnek elkönyvelhető államtitkár szóbeli közléseiből mégiscsak megtudjam, milyen megfontolások késztették az Antall-kormányt a kérdéses változtatásra. A beszélgetés elején a műsorvezető mindjárt a lényegre tért, azt kérdezvén az államtitkár úrtól, miért döntött a kormány a változtatás mellett. A válasz pedig az volt, hogy egyfelől azért, mert el akarta határolni magát Farkas Mihálytól, aki a szeptember 29-i időpont kiagyalója volt, másfelől meg azért, mert a negyvennyolcas szabadságharc honvédserege legfényesebb győzelmét 1849 május 21-én aratta az 1849 elején a császáriak kezére került Buda várának visszafoglalásával, amely haditett több mint négyezer fővel apasztotta az ellenséges hadsereg létszámát. Mire a műsorvezető hozzám fordult, s azt kérdezte, mit szól mindehhez a történész. Én pedig azt feleltem, hogy a történész nem helyeselheti a változtatást - egyrészt azért, mert a pákozdi ütközet a születőben lévő honvédsereg első - és mindjárt sikeres - erőpróbája volt (s ezen mit sem változtat, hogy a pákozdi győzelem évfordulójának a megünneplésére vonatkozó ötlet annak idején Farkas Mihálytól vagy - ami valószínűbb, bár a dolog érdemét persze nem érinti - Révai Józseftől származott), másrészt meg azért, mert Buda várának visszafoglalását csupán az minősítheti a honvédsereg nagy sikerének, aki nincs tekintettel az események távolabbi összefüggéseire; ha viszont ezeket is figyelembe vesszük, akkor osztanunk kell a vár ostromát irányí286