Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Erős Vilmos: Szabó István és 1848–49
ugyan a népiségtörténet reprezentánsának tekinti Szabót, egyes későbbi értelmezések szerint ez viszont rokon a népi írói mozgalommal, sőt ennek az irányzatnak a történetírásban való érvényesítését jelenti. Rámutathatunk arra is, hogy a hatvanas évek nagy parasztságtörténeti szintéziseinek mentorai legfőképpen Veres Péter és Erdei Ferenc voltak. Előbbinek az összefoglaláshoz készített elvi jelentőségű feljegyzéseiről, illetve az ezzel kapcsolatban Szabó Istvánnal folytatott megbeszéléseiről dokumentumaink vannak. 42 A fentiekkel egyenértékű bizonyítéknak számítanak Szabó István népies történetszemléletére ellenfelei, akik 194849-ben - de később is - elsősorban „narodnyikizmust" vetettek szemére. 43 Szabó és a népiek történetszemléletében több közös vonás is található. így a parasztság szerepének középpontba állítása, a protestantizmus alapvetően pozitív értékelése, éles Habsburg-ellenesség, s így az ellenük folytatott függetlenségi mozgalmak helyeslése. De említlietnénk az Alföld (és Debrecen) szerepének megítélését is, melyet pl. a „kismagyar" és a tiszántúli lelki alkatról beszélő Szekfű Gyulával szemben a magyar polgárosodási törekvések legfontosabb területének tekint. (Lásd a hajdúk, mezővárosok vagy akár a tanyák kérdéskörében kifejtett tanulmányait. 44 ) Nem kapott még elég nyomatékot ugyanakkor az, hogy Szabó István 1945 utáni tanulmányaiban alapjában véve egy harmadik utas ideológia képviselője volt, s meglátásom szerint ez határozza meg 1848-49-cel kapcsolatos pozícióját is. Hiszen, mint láthattuk, elméleti jellegű vitáinak egyik fő csomópontja a 1618. századi folyamatokkal kapcsolatos, ahol Szabó István tagadja pl. az osztályharc szerepének kizárólagosságát - s bár elismeri a magyar fejlődésnek a nyugat-európaitól való eltérését, nem azonosítja azt Kelet-Európával sem, s egyfajta köztes helyzetet mutat be. Meglátásom szerint mindennek 1948-49-ben aktuális vonatkozása volt, hiszen ez a jelenre vetítve a keleti, szovjet minta, a sztálinista diktatúra elutasítását jelentette annak hangsúlyozásával, hogy az osztályharc a magyar történelemben nem kizárólagos tényező, s a nemesség, a történelmi uralkodó osztályok - pl. a nemzeti függetlenség, de a polgári átalakulás programjával is - alkalmasint pozitív szerepet játszhattak történelmünkben. Szabó István ezért ragaszkodott ahhoz, hogy 1848-ban a szabad földtulajdon megteremtése volt napirenden (azaz helyes volt Kossuth liberális programja), s nem volt időszerű a földosztás. Hiszen ez azt jelentette volna, hogy csak a forradalom szélsőbal, radikális diktatúrát követelő irányzatát (Táncsics Mihályt, Madarászt) tekinti az egyetlen alternatívájának, s a nemesség szerepét szükségszerűen negatívnak, árulónak tekinti. Itt szeretnék arra is utalni, hogy a baloldali ideológiában és frazeológiában a történelmi osztályok (főként persze a köznemesség) szerepének pozitívabb megítélése akkor erősödik meg - vö. Révai harmincas 42 Veres Péter: Előzetes észrevételek „A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914" című komp tervezetéhez. Budapest, 1960. augusztus 30. (MTA KK Ms 5440/91.), illetve Balogh Istvánnak a Szabó István és Veres Péter közötti, 1960. augusztus 29-i megbeszéléséről készített feljegyzése a birtokomban. 43 Vö. korábbi jegyzetek. 44 A kérdéses témakörökre vö. Bits key Istvármé Szabó Istvánról készített bibliográfiáját: Debrecen, 1982. 282
