Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Erős Vilmos: Szabó István és 1848–49
évekbeli értékeléseit/ 45 de Mód Aladár nevét is említhetjük ebben az időszakban 45 -, amikor előtérbe kerül a népfront gondolata, azaz egy, a más társadalmi rétegek felé nyitó, demokratikusabb alternatíva. Itt azután azt a kérdést szeretném felvetni, hogy Szabó István nem valamiféle nacionalista szemszögből szemlélte-e történelmünket, s a harmadik út tézise, illetve az a felfogás, miszerint fejlődésünk eltért, különbözött a kelet-európai, illetve orosz fejlődéstől, nem valamiféle eltúlzott nemzeti öntudatból, felsőbbrendűségből táplálkozott-e? Másrészt az is joggal felvethető, hogy e köztes állapotról szóló tézisnek nincs-e nyugatellenes, antiliberális és modernizáció-ellenes tartama. (Ami egyébként Szabó István egyes, főként népiségtörténeti tanulmányaiban megfigyelhető, 47 hiszen a 19. századi liberalizmust azért kritizálta, mert közömbös volt a nemzeti megmaradás/ a magyarság sorskérdései iránt.) Válaszként azt mondhatjuk, hogy aktuálisan, 1948-49-be.n a kelet-európai mintától/ fejlődéstől való eltérés hangsúlyozása, a harmadik út elve éppen hogy demokratikus, előbbre mutató volt, hiszen ez a sztálirűsta-rákosista diktatúra elleni tiltakozást, illetve a nemzeti függetlenség hangsúlyozásának igényét jelentette. Másrészt nem szabad elfelejtenünk, hogy Szabó István szemléletében - mint ahogy történetírásában a szociológiának - a társadalmi haladás kérdéseinek nagy szerepe volt, hiszen nem egy alkalommal szól az alsóbb társadalmi rétegek, a jobbágyság-parasztság megalázó helyzetéről, elnyomottságáról. Ebből a szempontból érdemes összevetni nézeteit Szekfű Gyuláéval vagy Mályusz Elemérével. Előbbi ugyanis alapvetően szellemtörténeti és elitista felfogású volt, s főként az újkori nagybirtok nemzetfenntartó szerepét emeli ki, de általában is toleráns a nagybirtokos arisztokráciával szemben. (Lásd a „nagymagyarok"-ró], illetve a reformkori konzervatívokról vallott nézeteit.) Utóbbi pedig inkább a köznemességet tartja nemzetfenntartónak, s a parasztságra is építő nemzetfelfogásában egyfajta középosztályi elit szerepét szánja neki. Ehhez képest Szabó István felfogásában, bár nem ismeri el, hogy a jobbágy-nemes osztályharc lenne a magyar történelem kizárólagos mozgatórugója, központi helyet a parasztság történetének problémái kapnak. Szabó István nézetei - meglátásom szerint leginkább Hajnal Istvánhoz állnak közel, 48 aki a mmőség és a kollektivitás, valamint a „közösség" elvét hirdetve kritikus az érdekközpontú és okszerű nyugateurópai fejlődéssel szemben. Másrészt viszont a középkor idealizálásával, a tradicionalizmus kiemelésével, a földesúr és jobbágy bizonyos patriarchális egymásrautaltságát megfogalmazó (s jelentős részben Törmies-re építő) „közössége-felfogásával elutasította az osztályharcelmélet kizárólagosságát is. 4s RÉVAI J. 1966.83-268. p. 46 Mód Aladár egyébként bizonyos szempontból Szabó Istvánhoz hasonló álláspontot foglalt el 1848-49 kérdésében. Lásd erről MÓD A. 1950. v Lásd pl. SZABÓ 1.1942. AS Hajnal István és Szabó István, adataink szerint, már a harmincas években, a Századok szerkesztése során is kapcsolatban álltak egymással. Ez az együttműködés a háború után is fennmaradt, amit bizonyít, hogy Hajnalnak jelentős szerepe volt a Tanulmányok a magyar parasztság történetéből című kötet megjelenésében. 283
