Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Erdész Ádám: A 48-as kultusz a dualizmus korában

Bár a provizórium idején ismét csendes évek következtek, 1860-61-ben világosan megmutatkozott, hogy az 1848-as alkotmányos változások és a függetlenségért vívott harc a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek érzelmekkel átszőtt eleven élménye. Sejteni lehetett, amint az adminisztratív akadályok elhárulnak, a helyi társadalom legaktívabb csoportjai gondoskodni fognak arról, hogy a forradalom és a szabadságharc kitüntetett napjai ünneppé váljanak; s 1848 szimbólumát megjelenítik a'köztereken és középületeken, alkalmat teremtenek a szabadságharc eseményeinek számbavételére, értelmezésére, valamint az arra alkalmas szereplők és események mitizálására. A gyulai „ünnepteremtés" a pesti forradalom 25. évfordulóján kezdődött: 1873. március 15-én mintegy negyven-ötven fiatalember gyűlt össze a szabadságharc és a passzív ellenállás évei alatt egyaránt jelentős szerepet játszó Terényi Lajos sírjánál, hogy a „hálaadójukat" leróják azoknak, „kik... a szabadságot megszerezték, s kik annak védelmében a világ bámulatát felkeltő hősies lelkesedéssel s kitartással harcoltak".

5 Az ünnepi szónok a kegyeletteljes megemlékezéssel párhuzamosan a reformkori elődök érzelmeit, gondolatait és fogalomkészletét idéző beszédben megfogadta, hogy az örökséget saját koruk feltételeihez alkalmazkodva, gyarapítva fogják továbbadni. Az ifjúság feladatait sorolva hangsúlyozottan szólt a tudomány, azaz a műveltség terjesztésének fontosságáról: „... eljövénk, hogy fogadást tegyünk e sírok szent emlékére, miképp legjobb tehetségünket, az ifjú kebel és szív legmagasztosabb és nemesebb érzelmeit a haza szolgálatára szenteljük, úgy lankadatlan szorgalommal s kitartással igyekszünk a szabadság nélkülözhetetlen feltételét, a tudományt természetadta tehetségünkhöz mérten nemcsak elsajátítani, hanem annak terjesztését lelkiismeretes kötelességünkké tévén, önhibáján kívül elmaradott népünket ez úton fogunk igyekezni a művelt államok népeihez emelni."

6 A gyulai fiatalok Himnusszal, Szózattal keretezett megemlékezése a környék első március 15-i ünnepei közé tartozott. Még nem voltak kialakult, átvehető minták, az 1848 által jelképezett eszmék elkötelezettjei - többnyire a szabadságharc egykori résztvevői - keresték azokat a formákat, amelyekkel széles körben élővé tehették március 15-e emlékét. Az 1870-es évek legelején Békéscsabán a Polgári Kör tagjai társasvacsora keretében ünnepeltek, a békésszentandrási népkörben a helyi plébános - egy volt honvéd - szervezett ünnepi megemlékezést, Gyomán az egyik tehetős polgár március 15-én megvendégelt a város szegényei közül hetvenet, s a vacsora adta az ünnep foglalatát.

7 Nem tekinthető véletlennek, hogy Gyulán a fiatalok tették meg a kezdőlépést: a megyeszékhely ifjúsága szoros - részben családi - kapcsolatban állott a vármegye 48-as elkötelezettségű politizáló elitjével, s a megyei tisztikar tagjaival. Köreikben szabályszerű nimbusza volt a szabadságharc szereplőinek. „Kortársaimmal együtt félistenek gyanánt tiszteltük őket. Mindenikről tudtuk, hol, mikor és mely csatában küzdött, minő sebet kapott; tudtuk, kit vetett fel a puskapor, látni véltük arcán az égést, és nem volt ti5 Március 15-ét... Kratochvill Gyula felolvasása. Békés, 1873. március 23. 6Uo. 7 B.-Csaba mártius 20. 1873. Békés, 1873. március 23.; Levelezés. Békés, 1874. március 22.; Gyoma, március 18. Békés, 1875. március 21. 262