Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth G. Péter: „Európa véres színháza”. A fájdalom, a kegyetlenség és a vértanúság kultúrája a kora újkori Magyarországon

és a Szent Sebek, a Mater dolorosa ábrázolásaiban, a Krisztus szenvedéstörténetét bemutató passió-ciklusokban, a keresztre feszítést ábrázoló Kálvária-képeken, vagy a vértanúszentek legendáinak képi programjaiban. Krisztus testi kínjainak 15-16. századi ábrázolását az oltáriszentségről kialakult viták - melyek Szent Tamás óta foglalkoztatták az európai, valamint a magyarországi teológusokat - határozták meg. Űrnapját IV. Orbán pápa 1264-es bullája iktatta a hivatalos ünnepek közé, mely később az oltáriszentség oltárra való helyezésének kötelezővé tételével (1395) széles körben elterjedt ünneppé vált. Mindennek jelentőségét növelte az a tény is, hogy az oltáriszentség és a Krisztus testi valója közötti lényegi azonosságot kívánták megjeleníteni. Az azonosságban való hit kételyeit kezdetben a huszitizmus, később a reformáció képviselői fogalmazták meg/ melynek hatására az oltáriszentség eszmeiségéről folyó diskurzus újabb lendületet kapott. A viták társadalmi hatását jól szemlélteti Borsos Sebestyén Krónikájának az 1564. évről beszámoló passzusa: „1564 esztendőben húsvét után való vasárnap Erdélyben a papok conciliumot tőnek Enyedrc a Kristus vacsorája felöli; mert a szász papok azt mondják vala: hogy a Kristus teste az ige által a kenyérben elváltozik, az az, a kenyér Kristus testévé lészen az ige által, és az ember szájában ugyan a Kristus testét adják. A magyar papok ellenben azt mondják vala: hogy nem változik el a Kristus testévé az a kenyér, és az ember szájába a Kristus testét nem adják, hanem az Úrjézus halálának emlékezetére a kenyeret adják, és a Kristus testét lelki szájjal eszi az igaz hitű ember, nem testi foggal rágja. Azért a hitetlen ember akár mennyiszer járuljon a Kristus vacsorájához is, de ugyan nem vészi a Kristus urunk testét. Ezen semmiképpen meg nem egyenesedhetének, mert a szász papok ennek nem engedének."

u Ebből is látszik, hogy a vita nemcsak felekezeti, hanem nemzetiségi szintre emelkedett a 16. századi erdélyi közéletben. A teológusi viták a Vir dolorum-ábrázolásokban önálló képi programokká is szerveződtek. A téma és a képtípus a 14. századtól jelentkezett, őse a római Santa Croce in Gerusalemmebazilikában őrzött, 1300 körül keletkezett bizánci mozaik-ikon volt.

25 A Vir dolorum-téma korai példáival elsősorban felső-magyarországi (Bártfa, Lőcse stb.), illetve erdélyi szász területeken (Almakerék, Nagyszeben stb.) találkozunk.

26 Magyarország képzőművészeti emlékanyagában a 15. században tűnik fel először a szenvedő Krisztus képtípusban a Vir dolorum-ábrázolás (a fonyódi faszobor és a kassai Szent Mihály-kápolna fülkeszobra).

27 Krisztus testének felmutatásával, ületve a dogmatikai, misztikus témák képzőművészeti megjelenítésével a hívek emocionális igényeihez igazodtak, hisz a vizualitás, a látvány se24 MTKÓ 1.1855,21. p. 25 WEHLI T. 1987, 200. p. 26 RADOCSAY D. 1955. Mária-oltár: Almakerék, Nagy-Küküllő (1440-1450); Utolsó vacsora oltár: Bártfa, Sáros (1480-1490); Mettercia-oltár: Berzenke, Sáros (1500); egykori főoltár: Csíksomlyó, Csík (1510-1520); Szentlélek kitöltése: Csíkszentlélek, Csík (1510); két oltárszárny: Davalló, Liptó (1500-1510); Szent Pál-főoltár: Felsőerdőfalva, Szepes (16. század első negyede); Kálvária-oltár: Garam szentbenedek, Bars (1470); egykori oltár: Garamszentbenedek, Bars (1510) stb. Vö. még WEHLI T. 1987, 200. p. 27 WEHLI T. 1987,201. p. 25