Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Pálmány Béla: Az első nemzeti ünnep – 1849. március 15.
„Mikor győznél, ha most sem, oh magyar? Egy ember a haza s ez halni kész, S ezért, oh népem, ép ezért megélsz, S dicső lesz élted boldog és szabad, A milyen senkié a nap alatt." A költő az életútját kutatók szerint éppen március 15-én érkezett vissza szeretteihez Szalontára. Az itt töltött tizenegy nap gyümölcse egy újabb harci vers, a Péter bátya lett. Felebarátja, az édes Jankó sem tett másként: lelkesen üdvözölte április 14-ét: „Egy a pálya, egy a végcél, élet vagy dicső halál; Fel, fel a nagy küzdelemre, a sorompó nyitva áll." Az ország nyugati felében, ahol herceg Windisch-Grätz tábornagy seregei és szolgalelkű hivatalnokai tartották rémuralomban a népet, természetesen a legnagyobb veszélyt vállalta mindenJki, aki csak utalással is ünnepelni merészelte a hatalom számára félelmetes és átkos emlékű márciusi „rebellió" és lázadás évfordulóját. 14 Pesten a magyar szó használata is súlyos büntetéssel járt, ám egyes magánházaknál csendben ünnepi ebédeket tartottak, és a vásárban árult nemzeti szalagokat az utolsó araszig összevásárolták. A főváros maga szinte üres volt és néma, de titokban és suttogva mind többet beszéltek arról, hogy március 15-re megérkeznek a felszabadító honvédseregek, vagy legalább az ágyúik dörgését hallhatják reménykedve a megalázott és elnyomott pesti és budai polgárok. Ez az örömteli esemény ugyan csak egy hónappal később következett be, de a főváros számára március 15. a csendes remény napja volt. Komárom ostromlott erődítményében, a szabadság, de nem a béke szigetén, a nehéz napokban is megemlékeztek a pesti forradalom első évfordulójáról. Miközben az erődítményt körülvevő védelmi vonalakon a metsző hideg szélben és hóesésben is őrt álltak Klapka honvédjei, akik így a harctéren töltötték e jeles napot, a vár és város biztonságát élvező honvédtisztek este nagy bált tartottak, így adták át magukat rövid időre egy kis vigasságnak, hogy másnaptól mindenki ismét a vártán álljon. 15 Egyetlen ellenséges megszállás alatt álló város volt, amelyben a hazafias érzésű polgárok nyíltan is meg merték ünnepelni március 15-ét. Nem véletlen, hogy ez a város éppen a nógrádi Losonc volt, amelyet a reformkorban a Felvidék Debrecenének neveztek. Messze vidékek legfontosabb gabona- és gyapjúvásárait tartották itt, másfélszáz éve nevezetes volt céhes ipara, híres református líceumában pedig az egész felföldről, sőt Morvaországból jött diákok százai is tanultak. A város kaszmója másfél évtizede terjesztette a szabadelvű nemzeti eszméket, és a város politikai elitje élén 1848 előtt olyan kiválóságok álltak, mint Kubinyi Ferenc vagy Repetzky Ferenc, ez idő tájt mindketten népképviselők Debrecenben. A losonci polgárok egy csoportja - az ostromállapot ellenére - titokban, szóbeszéd útján szervezte az ünnepélyt. Este 8 órakor több ezer ember gyűlt össze a fáklyásmenetre, melyhez az egyik híres cigánybandát fogadták fel. A zenéid SPIRA Gy. 1998, 473. p. is SZINNYEI J. 1887, 78. p.; Pesti Hírlap, 1849. május 23. (295. sz.); Jókai Károly: Komáromnak egy évi története. 249
