Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Pálmány Béla: Az első nemzeti ünnep – 1849. március 15.

ket, de a horvát és német hadifoglyokat is megvendégelte, hadd érezzék ők is, hogy a magyar nép ellenségeivel szemben is nemes lelkű és jószívű. Nagyváradon, a szabadságharc hadiiparának központjában oly módon ünnepelték meg március 15-ét, hogy a honvédség ott állomásozó tisztikara 414 pengőforintot adott össze, ebből 200 forintot a kápolnai csata következtében elpusztult hevesi falvaknak, 214 forintot pedig a román fegyveresek által felgyújtott Nagyenyed földönfutóvá vált magyar menekültjeinek ajánlottak fel. Ennél jóval nagyobb, spontán ünnepnapja volt Váradnak 1849. június 18-a és 19-e. Kossuth kormányzó érkezett ekkor a városba, hogy Bemmel találkozzon. Tömegek gyűltek össze fogadtatására, másnap a két vendégnek fáklyás zenét adtak. A lakosság érzéseit pedig a város mártírsorsú képviselője, Szacsvay Imre tolmácsolta, a szívből jövő köszöntést Kossuth fogadta elragadtatott szavakkal. Ott és akkor nem érezte senki teátrálisnak, hogy a kormányzó egy, az erkélyre feldobott koszorút a mellette álló Bem, a diadalmas tábornok fejére tett.

8 Sokáig lehetne sorolni az ünnepségeket, itt csupán a Közlöny néhány rövid hírét említettük meg.

9 Arad megyében a székváros ostrom alatt állt, így Nagyzerind mezővárosa tartott ünnepélyt. Tabajdi, a városi jegyző, egyben nemzetőr százados és Böszörményi református lelkész buzdították a népet. A környék román ajkú községeiből is sokan vettek részt az ünnepségen, és így alkalom adódott a magyarok és a nemzetiségek közötti barátságos viszony megszilárdítására. Beregszászon is mindkét nagy egyháznál, a katolikusok és a reformátusok templomában is tartottak istentiszteletet, a kis város hazafias lakossága egy emberként imádkozott a szabadság ügyének győzelméért.

10 Erdélyben (Marosvásárhelyen) Nagyszeben visszavételét fogadta a nép a legnagyobb örömmel. A város munkaszünettel ünnepelte meg „nemzeti életünk korszakának emléknapját"'. Este a várost kivilágították és estélyt rendeztek, amelyen a „koródában sínlődő" honvédek számára gyűjtöttek pénzt és ételadományokat.

11 Március idusának főhőse, Petőfi Sándor nem vett részt a főbb hivatalos ünnepségeken. Február 23-án, amikor Debrecen is veszni látszott, feleségét és negyedfél hónapos fiát hű barátjára, Arany Jánosra bízta, hogy biztonságban legyenek. Ő maga katonai kötelességből Erdélybe, Bemliez utazott. Imádott tábornoka mellett több mint két hétig Erdély felszabadító hadjáratában vett részt, ekkor írta csatadalait, Med gyesen a Csatábant, Marosvásárhelyen a Bizony mondom, hogy győz most a magyart.

12 Ez utóbbi versét megküldte a Közlönynek, és a hivatalos lap szerkesztője, Gyurmány Adolf e megjegyzéssel jelentette meg az ismert, forradalmi hevületű művet: „Kellemesb ajándékkal alig lephetjük meg olvasóinkat mart. 15-nek évnapján, mint Petőfi Sándor lelkes költeményével."

13 8 HEGYESI M. 1999,140. p. 9 Közlöny, 1849. március 24. (61. sz.). 10 Közlöny, 1849. március 30. (66. sz.). 11 Közlöny, 1849. március 29. (65. sz.). 12 PSÖK 1972,1107-1112. p.; PSÖPML 1974, 401-402. p. 13 Közlöny, 1849. március 15. (53. sz.). 248