Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Pálmány Béla: Az első nemzeti ünnep – 1849. március 15.

és áldozatkészségét. Mint azt Dobay Károly őrnagy-parancsnok őszinte köszönettel nyugtázta, a szabadságukat harmadfél évszázada védelmező hajdúság az utolsó emberig megvendégelte az alakulóban lévő 36. honvédzászlóalj katonáit.

6 Más megyékben és városokban is nagy ünnepségeket tartottak március idusának első évfordulóján, szinte mindenütt, ahol a hadi helyzet és a hatalmi viszonyok lehetővé tették. Békés megyében, Gyulán, a kaszinó volt az az egyesület, amely a szabadságharc esztendeje alatt a legtöbbet tette a nép felvilágosítása és lelkesítése érdekében. Honvédelmi köröket alakítottak és hazafias buzgalommal igyekeztek a nép áldozatkészségére hatni. Közvetítették számukra az országos híreket, magyarázták a törvényeket és rendeleteket. A gyulai körhöz hasonlóan működött a szarvasi kaszinó is, élén két híres főgimnáziumi tanárral, Greguss Ágosttal és Ballagi Mórral. Minden nevezetesebb fegyvertényt versekbe foglalva közöltek a néppel.

7 Március 15-ét mindkét városban törekedtek minél fényesebben megünnepelni. A vármegye a gyulai kör javaslatára határozatot hozott arról, hogy minden község üljön ünnepet e napon, amely „a magyar népszabadságnak" örökké emlékezetes kezdőnapja. Meghagyták, hogy népünnepélyeket kell rendezni, melyeken a megye összes polgársága részt vegyen, és a világi és egyházi elöljárók a szószékről, illetve a középületek előtt az alkalomhoz ülő ünnepi beszédet tartsanak. Hívják fel a népet a szabadság és függetlenség védelmére, buzdítsák újabb áldozatokra, „kitűrésre" és testvéri összetartozásra. A vármegye fontosnak tartotta kiemelni, hogy az ünnepségeken imádkozzanak a nemzeti kormány és a szabadságmozgalom élén álló, s az egésznek lelket adó, rendíthetetlen nagy hazafi, Kossuth Lajos életéért, valamint a csatatereken naponta vitézkedő honvédekért és hős vezéreikért, valamint a harc diadaláért is mondjanak buzdító szavakat. A megye fethívasát örömmel és lelkesedéssel fogadták. Gyulán a vármegye tisztiJkara és az ikerváros választott vezetősége teljes létszámban részt vett, és óriási számban jelentek meg a környező községekből is. A debrecenihez hasonlóan a békési megyeszékhelyen is jelen volt a nemzetőrség díszszázada és a honvéd helyőrség díszalakulata. A leghatásosabb szónoklatot Rázel József prépost hazafias szentbeszéde jelentette. A vármegye tisztikarának első embere, Szombathelyi Antal alispán az önvédelem jogosságáról és a válságos helyzetből való kilábalás lehetőségéről, az egyetértés és kitartás szükségességéről beszélt, igen hatásosan. A református egyház segédlelkésze, Kenéz Lajos, aki 1848 júniusában majdnem a város népképviselője lett, maga is lelkesítő szónoklatot tartott. Kiemelte március 15. korszakalkotó jelentőségét. Ez volt az a nap, mondta, amely a nép millióit a szabadság és alkotmányos jogok magaslatára emelte fel, s mindez békés úton történt. A város addig is sokat tett a kórházban szenvedő sebesültekért, és most a szónokok felszólítására újabb adakozás kezdődött érdekükben. Az ünnepnapot egy pazar lakoma zárta, melyen a város népe nem csupán a magyar honvéde6 Közlöny, 1849. március 18. (56. sz.). 7 OLÁH Gy. 1892, II. kötet, 288-293. p. 247