Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Pálmány Béla: Az első nemzeti ünnep – 1849. március 15.

kis pesti lármánál egyéb nem történt, azt nem tudom, de hogy azon a napon, mellyen a hadsereg megmenti a hazát, lesz mit ünnepelni, azt tudom." Különösebb magyarázatot nem igényel Kossuth ma furcsán hangzó és sokszor gúnnyal idézett fenti véleménye március idusának jelentőségéről. Az alkotmányosság elveiben meggyőződéssel hívő, jogász törvényhozó még egy évvel az események után is fontosabbnak tartotta a pozsonyi országgyűlés politikai fejleményeit, mint a hatalomtól távol álló pesti radikális ifjak lármás felvonulását. A Közlöny másnapi és harmadnapi híradása nem adott hírt Kossuth szándékos távollétéről, de jelenlétét sem említette. Ezzel szemben Gracza György, a szabadságliarc krónikása kifejezetten azt írta, hogy Kossuth, oldalán feleségével és szemben két fiával, nyitott hintón érkezett a szentmisére, ahol a tömeg éljenzéssel fogadta. A katolikus misén felekezeti különbség nélkül részt vettek az Országos Honvédelmi Bizottmány, a képviselőház és a felsőház tagjai, valamint a minisztériumok tisztviselői kara. Báró Bemer László nagyváradi római katolikus püspök, a szabadságharcot támogató kevés hazafias katolikus főpap egyike volt az ünnepi tedeum celebrálója. Isten segíts

1

. Isten könyörülj! Te ültetted el a szabadság fáját, ápoltad és védelmezted sötét századokon át, vihar és rossz szellem ellen. Most egy virágot borítván a fa a tavasz kinyitja bimbóit, tartsd meg uram. a szabadság fáját, és engedd, hogy a kiomlott ártatlan vérért a sokat szenvedett népeknek dúsan teremjenek gyümölcseid. Ezután az egész ünneplő közönség a református Nagytemplomba vonult, ahol Könyves Tóth Mihály, a város legendás hírű főprédikátora tartotta nagy szentbeszédét. A református hagyományokhoz hűen ószövetségi példázattal kezdte beszédét. Júdeát megtámadta a perzsa vandalizmus, Istene megtagadására és szokásai száműzésére erőszakolta a zsidó népet. Júdea azonban egyetértésre jutott, felkelt, és mint a fergeteg söpörte el országa szent földjéről a barbár bitorlót. Most az osztrák zsarnokság támadta meg hazánk ezeréves nemzeti egzisztenciáját, de Magyarország - mint egy kőszikla - áll a tenger közepén, és az első kísérletre, hogy a kincskereső rablók hajója kikössön, széttöri azt. „Mi az igazság terén állunk, mi egyetértünk, s egyet akarunk, mi mindnyájan a hazát akarjuk megmenteni, s így velünk az isten. És ha isten velünk, ki ellenünk." Az egyházi szertartások után a katonai díszszemle következett. A Nagytemplom előtti téren az egész kiállított dandár ellépett Mészáros Lázár tábornok-hadügyminiszter és a tábornoki kar előtt. A hatást fokozta a híres Zanini zenekar muzsikája és az ágyúk díszlövései. Az ünneplő, sokezres nézőközönség éljenzésben tört ki. Délután népünnepéllyel folytatódott a nemzeti ünnep. A kormány, a tisztikar és a város polgári vezetése, képviselők, nemzetőrök és a lakosság ezrei kivonultak a Nagyerdőbe, ahol a fürdőház előtt Zaniniék zenéje gyönyörködtette a hallgatókat. A város árkán túl, egy halom tetején jó bort mértek ingyen az ünneplők korsóiba és kulacsaiba. Mindenki ihatott március 15-e egészségére. Az országos vásárairól híres Debrecen hagyományainak megfelelően nyársakon egész ökröket sütöttek, népszónokok méltatták a nap jelentőségét. Este az egész várost kivilágították. A hajdúvárosokban, különösen Szoboszlón is „szent pietással" ülték meg „nemzeti életünk újjá teremtőjét", március 15-ét. Szoboszló elöljárói és népe kifejezte hűségét 246