Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Pálmány Béla: Az első nemzeti ünnep – 1849. március 15.
PÁLMÁNY BÉLA Az első nemzeti ünnep - 1849. március 15. 1849 márciusában az ország lángokban állt. Az Erdéllyel és a Határőrvidékkel évszázadok után egyesült magyar állam vértelen forradalommal, törvényesen hatalomra került első, független, felelős kormánya és első, népképviseleti elv alapján választott országgyűlése vezetésével élethalálharcát vívta a négy égtáj felől támadó külső ellenséggel és az ország területi egységét veszélyeztető egyes nemzetiségi mozgalmakkal szemben. A fél országot már elfoglalták a támadók, a törvényes hatalom ellenőrzése alatt maradt országrészekben, így a Tiszán túl, a keleti Felvidéken, Észak-Erdélyben azonban mind hatékonyabbá vált a Debrecenből irányított katonai ellenállás. Ez volt az a közismert hadi helyzet, amelyben időszerűvé vált a kivívott szabadságáért és függetlenségéért küzdő nemzet közössége számára legjelesebb nap évfordulójának méltó megünneplése. A kormány, a honvédség, a vármegyék és a városok szabadságszerető közösségei átérezték annak fontosságát, hogy a nemzeti ügy diadalának előfeltétele fenntartani az ország közvéleményében a reményt, és fokozni a magyar nép áldozatkészségét az önvédelmi harc iránt. Az osztrák udvar és hadsereg - birodalmi céljai érdekében - 1848 áprilisa óta folytatta alig titkolt rágalom- és félrevezető hadjáratát a törvényes magyar kormánnyal és a bevezetett alapvető társadalmi reformokkal szemben. Életfontosságú volt tehát, hogy az „alkotmány sáncai közé" bebocsátott nép tömegeivel megértessék a nemzeti önrendelkezés és a társadalmi előrehaladás főbb kérdéseinek jelentőségét, hazafias érzelmeiket fokozva igyekezzenek a népet lelkesíteni és mind nagyobb áldozatokra késszé tenni. Meg kellett értetni a falvak, mezővárosok, városok lakosaival, hogy vallási, nyelvi és társadalmi különbségek nélkül mindannyiuk számára a független és sorsát saját kezébe vevő egységes Magyarország lehet az a haza, melyben saját jövőjét és jólétét is biztosítani tudja. Eiinek a felvilágosító- és lelkesítő munkának kiváló alkalma volt 1848 márciusa idusának első évfordulója. A kormányzati feladatokat ellátó Országos Honvédelmi Bizottmány, elnöke, Kossuth Lajos előterjesztésére március 13-án határozatot hozott: „Mártius 15-ke, mint a magyar szabadság és függetlenség történetileg nevezetes napja, az öszves nemzeti gyűlés által megúnneplendő lévén, felkéri a honvédelmi bizottmány a hadügyminisztériumot, hogy ezen nemzeti nagy ünnep díszülésére a városban lévő öszves katonai személyzetet kirendelni, s egyszersmind a nemzeti hadsereg parancsnokát is hasonló cselekményre utasítani szíveskedjék. A nemzeti ünnep reggeli 9 órakor pontban fogja kezdetét venni a catholicusok templomában, honnan az isteni tisztelet végeztével úgy az öszves nemzetgyűlés és kormány tagjai, mint az egész katonai személyzet szinte pontban 11 órakor fog a helvét hitvallásúak imaházában megjelenni. Felkéretik egyszersmind a had243
