Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Csóti Csaba: Egy amatőr „fényíró” ünnepnapjai

az államigazgatástól független személy számára inkább a különös ünnepnap kategóriájába tartozhatott. Bálványossy személyét és felvételeit azonban többek között az teszi érdekessé, hogy ő, mint a két világháború közötti vidéki tisztviselői középosztály egy tagja, ünnepi szokásaiban milyen jellegzetességekkel bírt. Tegyük hát fel iménti kérdésünket másként: melyek voltak a jómódú, középosztálybeli Bálványossy Tibornak - úgy is, mint a rendszer támaszának - életében azok az ünnepnapok, amik nem családi eseményekhez kötődtek? Mitől nemesedhetett meg számára egy esemény? Mennyiben élte át a rendszer ünnepeit? A válasz keresésében segítségünkre lehet, ha az ugyanarról az eseményről készült felvételeket sorozatoknak tekintjük. Ebben az esetben a „fénnyel írt napló" nem csupán állapotokat és helyzeteket mutat be, hanem „képregényként" olvashatóvá válik. Abból, hogy mennyire részletesen, vagyis hány felvételből megkomponáltan készült egy sorozat, az is kiderülhet, hogy mely események voltak jelentősek Bálványossy Tibor számára. Ebben különösen nagy segítségünkre van maga a főszolgabíró, aki szívesen rendezte mesélhető történetté felvételeit. Ilyenek például a családi felvételek közül az esküvők, gyermekszületést követő kórházi napok éppúgy, mint a magyar katonaság bevonulása Újvidékre és egy hátborzongató történet 1943-ból, egy lángszórós katonai gyakorlatról.

11 Ahogy számba vesszük az ünnepi megnyilvánulásokat, óhatatlanul „betolakodnak" a családi események mellé a társadalmi élet elemei, de még inkább az állami ünnepek, megemlékezések, az állam nagysága iránti tisztelet felvételei. Bálványossy főleg ez utóbbiak megörökítésével tűnik ki igazán kortárs fényképész „kollégái" közül. Nem volt olyan megyei politikai esemény, ahol ne fényképezett volna. Ez egy olyan sajátos attitűd, amely sok mindent elárul személyiségéről. Ennek fényében érdemes elgondolkodni azon (vagy legalábbis eljátszani a gondolattal), hogy az önmeghatározást firtató kérdésre: Ki Ön, Bálványossy Tibor?, nem ez lett volna-e az adekvát válasz: Az igali főszolgabíró. A társadalmi-társasági események között Bálványossy életének egyik központi kikapcsolódási formáját jelentette a vadászat. Trófeáinak, vadászvendégeinek fényképei egyetlen évben sem hiányoznak az albumokból.

12 A vadászatot Igal környékén, a Dunán, vagy éppen a Kis-Balatonnál mind-mind részletesen megörökítette. Ezen vadászatok között azonban jelentős különbség van. Az igali körvadászatok rendszeresen vissza-visszatérnek az albumban. A felvételeken Bálványossy is látható, az „előírásos" őszi vadászöltözékben, a hosszú, bélelt, prémgalléros bőrkabátban. Általában hajtók körében, a leterített vad előtt állva fényképeztette magát. A számtalan meghívott hasonló koreográfiájú fényképeiből az elegancia és a derűs élet tudata árad felénk. Bálványossy azonban mosolytalanul, afféle „gazda" módjára néz a kamerába. Vajon az évente ismétlődő „szezon" eljövetele félhivatalos jellegű társadalmi esemény volt számára, és ezért kevésbé oldott ezeken a felvételeken, vagy egyszerűen a házigazdái te11 SML, Bálványossy Tibor fényképalbumai, 19. album, 52-53. p., 161-165. kép. 12 A nagyszámú vadászati felvételhez lásd Bálványossy Tibor fényképgyűjteményének kéziratos nyilvántartását a SML-ban. 236