Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Csóti Csaba: Egy amatőr „fényíró” ünnepnapjai

endők (hiszen ő mégiscsak a járás főszolgabírója volt) kényszerítették rá a méltóságteljesebb viselkedésre? A szűkebb, általában három-öt fős dunai és balatoni vadászatok alkalmával ugyanis rendszeresen egy jóval oldottabb személyt ismerhetünk meg, aki csakúgy, mint vadásztársai, ingujjra vetkőzve mosolyog felénk. Azt, hogy a kétségtelenül megszállott vadász számára az igali körvadászatok mennyiben maradtak meg magánéleti eseménynek, nem váltak-e elsősorban társasági ceremóniává, ismét csak akkor lehetne megmondani, ha beazonosíthatóvá válnának a felvételeken látható személyek. Mindenesetre, ha ezeknek a vadászatoknak a gyakoriságát, évente ismétlődő rendszerességét tekintjük, akkor elképzelhető, hogy az igali körvadászatok Bálványossy számára sokkal inkább egyfajta ceremoniális jellegű rendezvényekké váltak, semmint önfeledt szórakozássá. Amennyiben azonban kevésbé vizsgáljuk a képek ikonográfiáját, és engedjük, hogy a fényképfelvételek hangulata magával ragadjon, akkor aligha tagadható, hogy - bármilyen gyakoriak is voltak - a vadászatok ünnepszámba mentek Igáiban. A vidám arcokat, a szigorú, de büszke tekmtetű Bálványossyt nézve nehéz lenne azt hinni, hogy a vadászatot nem ünnepként élték meg. A vadászatoknak ilyen, a közvélekedés által is vallott „kétfunkciós szerepköre": a társasági esemény és a hivatalosság jól érzékelhetően tükröződik a fényképfelvételeken. A vadászatokon készült felvételek jellemzője a „közeliség". Bálványossy igali rendezvényem otthon érezte magát, a helyszín az ő (tulajdonosi attitűddel bíró) világa volt. Az „igali nagyságos úrnak" ezen fényképein azonban nyoma sincs annak a pátosznak, amely a hivatalos állami ünnepségeken készített felvételeit jellemzi. Amikor 1921-ben Horthy Miklós Kaposvárra látogatott, a hivatali karrierje kezdetén álló Bálványossy egy addig tőle ismeretlen hosszúságú sorozatban, mintegy tizenhárom felvételen örökítette meg a kormányzói látogatást.

13 Végigkísérte a „főméltóságú úr" útját a vasútállomástól a városházán és a sporttelepen át egészen a város patinás éttermében, a Turulban adott díszvacsoráig. Nem kétséges, teljes mértékig azonosulni tudott az ünneppel, melyet a kormányzó látogatása jelentett a város számára. Figyelmet érdemel azonban, hogy felvételeit mind távolról vagy pedig oldalról, a korabeli sajtófotók beállításaihoz hasonlóan készítette el. Valószínű, hogy az akkoriban még pályája elején álló vármegyei hivatalnokot egész egyszerűen nem engedték közelebb a kormányzóhoz. Ugyanúgy nem, ahogyan még tizenhét évvel később, Barcsay Ákos főispán beiktatási bankettjén is lopva „kapta el" a vele nyilvánvalóan nem egy asztalnál ülő főispán sziluettjét.

14 Ezeknél az ünnepi eseményeknél Bálványossy tartózkodó felvételeket készített, a Barcsayt ábrázoló említett kép már egészen „kalandorságszámba" megy, hiszen láthatóan a lefényképezett nem tudott arról, hogy rátalált Bálványossy objektíve. Vagyis az igali főszolgabüó presztízse nem terjedt odáig, hogy eleven, közvetlen kapcsolatba kerülhessen akár a megye, akár az ország első emberével. Mindez jól jelzi a két vüágháború közötti hivatali struktúra rendkívüli merevségét is. 13 SML, Bálványossy Tibor fényképalbumai, 2. album, 84-87. p., 320-332. kép. 14 SML, Bálványossy Tibor fényképalbumai, 19. album, 74. p., 270. kép. 237