Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Csóti Csaba: Egy amatőr „fényíró” ünnepnapjai
nem túl súlyos, ám további hivatali karrierjét természetesen derékba törő, hathavi börtönbüntetésre ítélték. 9 Bár Bálványossy nem volt szélsőjobboldali politikus, a mindenkori hatalom akaratának szolgai végrehajtásával a vészkorszak idején egyértelműen a felelősök és vétkesek táborába került. A fényképek tanúsága szerint az igali főszolgabíró mind Igáiban, mind Kaposváron „nagy házat" vitt. Az albumokból kiterjedt társasági életet ismerhetünk meg. ismeretségi, baráti köre rendkívül széles lehetett, hiszen a képaláírások szerint gyakran voltak vendégek Szolnokon, Pakson, Vácott, Kiskunfélegyházán és több somogyi településen. A somogyi vonatkozású fényképek többségén ábrázolt személyek azonban nem tartoztak a megyei elit élvonalába, bár például a Sárközy famíliával és magával az 1920-1927 között somogyi főispáni tisztséget ellátó Sárközy Györggyel bensőséges kapcsolatokról árulkodnak a fényképek. A portrék, életképek szereplőinek teljes körű beazonosítására, a főszolgabíró társadalmi kapcsolatainak részletes feltérképezésére azonban jelenleg még nem vállalkozhatunk. 10 Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy az emlékezet megőrzésének bármely formája valamilyen céllal bír, vagyis nem véletlenszerű, hanem választás eredménye, akkor az első kérdés, amit ezekkel a fényképekkel kapcsolatban fel kell tennünk, az, hogy milyen szempontok szerint kerültek be a fényképek az albumba. Mi volt az, amit Bálványossy Tibor megörökítésre méltónak tartott az életében? A rövid válsz így hangzik: a lényegest és a különöst. A fényképfelvételt készítő magánszemély szempontjából lényegesnek nevezhetjük a családjával, egzisztenciális helyzetével kapcsolatosan készített képeket, különösnek a megszokott életritmustól eltérő események, jelenségek megörökítését. Ez utóbbi körébe tartoznak a szórakozások és egyes ünnepnapok, gyakran úgy, hogy e két szempont összefonódik. (Pl. a búcsú ünnep és szórakozás, de ünnep lehet egy utazás is, a megszokottól való eltávozás ünnepe, sőt a visszatérés, a hazaérkezés, a visszatalálás ünnepe.) Bálványossy Tibor esetében, az igali főszolgabírói hivatalból adódóan, a lényeges és a különös elemek gyakran keverednek. Hiszen míg a keresztelők, esküvők és más családi események természetesen mindenki számára lényeges és egyben különös ünnepek is voltak, addig egy politikai-társadalmi esemény 9 SML, a Kaposvári Népügyészség iratai, népügyészségi fogolykönyv. A perirat sajnos hiányzik az iratanyagból. 10 Valószínűnek látszik, hogy az alapjában véve dzsentroid családból származó Bálványossy Tibor karrierje nem véletlenül a húszas években futott fel. A megye vezetésében ekkor még megfelelő kapcsolatokkal bírtak a hagyományos somogyi családok, a Stephanichok, a Sárközyek, Robozék, akikkel az igali főszolgabíró jó kapcsolatokat ápolt. Az 1927-ben beiktatott Keresztes-Fischer már baranyai származású volt, bár kitűnő politikai képzettségének köszönhetően hamar alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz. Az 1931-ben főispánná kinevezett Szapáry Lajos egy új korszak kezdetét jelezte, az 1938-ban beiktatott Barcsay Ákos pedig igazi „jövevény" volt, aki 1918-ban menekült el Erdélyből, és belügyminisztériumi hivatalnokból lett előbb barcsi, majd kaposvári főszolgabíró. A harmincas évek Barcsayhoz hasonló „új uraival" -úgy tűnik Bálványossynak már nem voltak bensőséges kapcsolatai. 235
