Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Csóti Csaba: Egy amatőr „fényíró” ünnepnapjai

vonult, akkor már közel harmincéves hivatali múltra visszatekintő Sey Oszkár helyett. Megválasztását a kiküldött megyei bízottság egyhangúlag támogatta. Társadalmi beágyazottságát mutatja, hogy e bizottság két meghatározó tagja volt Keresztes-Fischer Ferenc, akkoriban Somogy és Baranya megyék főispánja, illetve Kiadd ing Alajos, a Dél-Dunántúl legjelentősebb élelmiszeripari üzemének, a kaposvári cukorgyárnak az igazgatója.

4 Bálványossy politikai szemléletét valószínűleg Keresztes-Fischer személyisége határozta meg, mivel a Dél-Dunántúl akkoriban legtekintélyesebb személyiségének hivatalos fotográfiája is bekerült Bálványossy albumába. Ehhez fogható „megtiszteltetésben" csupán Ugrón Gábor parlamenti képviselő részesült. A jelentős társadalmi háttér ellenére az igali főszolgabíró csak 1940-ben kapta meg kinevezését a VI. fizetési osztályba, ekkoriban vált hivatalosan is „nagyságos úrrá".

5 A helyi társadalom elismerését azonban már jóval korábban kivívhatta, hiszen fényképfelvételein a korabeli közélet számtalan szereplője, köztük több somogyi főispán „testközelben" jelenik meg.

6 Igaz, az ilyen felvételek némi távolságtartást is tükröznek, ami jelzi, hogy Bálványossy nem tartozott a megyei elit élvonalába. Mindenesetre életmódja, társadalmi kapcsolatai alapján valószműleg már az 1930-as évek elején is jelentékeny pozíciót foglalhatott el a megye társadalmában. 1932-ben és 1942-ben készült, igali „rezidenciájának" lakásbelsőjét ábrázoló képeiből egy vidéki földesúr attitűdje rajzolódik ki. A falakat véges-végig vadásztrófeák és üvegajtós, jelentős méretű könyvszekrények borítják, a szekrények, csillárok, táblaképek is mind-mind a jómód jeleit tükrözik.

7 A vidéki élethez tartozó gazdálkodáshoz, birtokos életformához Bálványossy különösen kötődhetett. Erről tanúskodnak tájfotói, falusi életképei, tenyészállatairól készített fotográfiái. Nem volt urbánus ember. Számtalan külföldi és magyarországi utazása során vajmi kevés figyelmet fordított a nagyvárosokra, mkább a tájat fényképezte, a műemlékek reprodukcióit szívesebben vásárolta meg képeslapon. Igali lakása mellett Kaposváron, a megyeszékhelyen is rendelkezett egy belvárosi házzal, ahonnan (a felvétel tanúsága szerint) oldalkocsis motorral tett kirándulásokat.

8 A motorizáció egyébként is foglalkoztatta a főszolgabírót. Autóját 1939-ben egész fénykép sorozaton örökítette meg. A motorsport, illetve a vadászat és az utazások mellett evezéssel, tenisszel, díjugrató versenyeken való részvétellel szórakoztatta magát. Kényelmes életének a második világháború vége, pontosabban a zsidóság elhurcolása vetett véget. Az igali főszolgabírói hivatalt mindig problémamentesen ellátó Bálványossy ugyanis - valószínűleg végletes „bürokrata-szemléletnek" köszönhetően - végigadminisztrálta a járásában élő zsidók deportálását is. Mindezért 1948-ban 4 Somogy Megyei Levéltár (továbbiakban SML), alispáni iratok 265/1940. 5 SML uo. A köztisztviselők megszólításának kérdéséről lásd GYÁM G.-KÖVÉR Gy. 1998, 233. p. 6 SML, Bálványossy Tibor fényképalbumai, 8. album, 21. p., 63-65. kép és 19. album, 74. p., 270. kép. 7 Uo. 19. album, 19. p., 35-36. kép. « Uo. 8. album, 69. p., 235-236. kép. 234