Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Kövér György: A csapodár Flóra, avagy a polgári normaszegés emlékképei

vitte a romlásba. Az író sajátos megoldást talál az öntörvényű szabados normaszegésre, szép, többcsaládos polgári házasságot berenál össze - egy báróval. S Flóra? Őt a romantikus nagy szenvedély keresése és a „brigand" férfiak tették tönkre. De valószínűleg ezután sem adja fel. Harcol és perlekedik. Flóra további sorsáról egyébként annyit tudunk, hogy 1922-ben ismét gondnokság alá helyezték, de végül az Akadémia utcai házat is elveszítette.

36 Az 1928-as cím- és lakjegyzékben özv. Splényiné néven a Teleki tér 10. alatti lakosként szerepel. A két hónapig tartó házasságból már csak a báró férj utáni özvegyi név maradt, a deklasszálódás megállíthatatlanul haladt. Úgy látszik, akár saját maga (a „vér", a „szenvedély", a „szerelem"), akár a viszonyok (a „magány", a „szerelem nélküli házasság", a „barátnők" és a „társalkodónő" vagy az öröklött „vagyon"), akár „a férfi" „katonatiszti" vagy „arisztokrata" válfaja viszi romlásba a „szegény gazdag" polgárnőket, mivelhogy mindenik körülmény szoros egymásra utaltságban létezik, a végzet bármelyik révén bekövetkezhet. De egy extrém sors tükrében itt általánosabb transzformációs kérdések vetődtek fel. A korszak kereszténynek mondott házasságmodellje a szűzleányságot és a házasélet kereteit rendkívül szigorúan fogta föl, a kettő között az erényes nő számára nem ismert átmenetet, jóllehet a valóság (és az irodalom) ezt az ideált már rég kikezdte.

37 A történeti irodalom a modern szexualitáshoz vezető korszak kezdetét 1860 körűire teszi.

38 Ha a leányoknak lehetőséget kívántak biztosítani a választásban, nem lehetett elvitatni a jogukat a válogatásra sem. No de 36 BFL VII. 12. d). Pesti telekkönyvek. 872. bet. sz. 37 Elegendő talán a századvég népszerű irodalmából Marcel Prévost műveire hivatkoznunk, különösen arra, amelyben Paul Le Tessier szájába adja az átalakulás férfiszempontú leírását (s amelyet talán Flóra sem forgatott közömbösen). „Hajdan a szüzet zárdában neveltek föl, rendesen teljes ártatlanságban... Innen kikerülve férjhez adták egy olyan emberhez, kit alig ismert, de akit a szülők közös megegyezéssel választottak: tehát az érdekharcok s így majdnem minden hitvesi viszály, egyenetlenség már eleve ki volt zárva. A férj volt valóban a kezdeményező, ki bevezette a szüzet a házasélet mysteriumáha s ez jelentékenyen biztató körülmény arra, hogy neje szeretni fogja őt... Ennek a boldogtalan nemzedéknek pár hystericus asszonya, néhány Jane de Simerose, durvának és kellemetlennek találta a nászágyban őket ért meglepetést s hangosan kiabáltak, hogy ez árulás és erőszak. Oly erősen kiáltoztak, hogy meggyőzték erről a többieket is. Nem volt ezután olyan békés természetű polgárasszony, ki ne sóhajtozott volna: »A családon kívül nevelni fel egy leány-gyermeket! Férjhez adni egy tudatlan ártatlan szüzet! Mily kiáltó bűn!« S fogadalmat tettek, hogy saját leányukkal nem fogják ezt a bűnt elkövetni... Láthatja az eredményt. A fiatal leányt nem kínozza többé az elkülönítés, a zárda kényelmetlensége, hanem hozzászokik, már tizenötéves korától kezdve, a dús kényelemhez és jóléthez, melyet szülei negyven év alatt tudtak maguknak biztosítani. Most már nem adják tudatlanul férjhez, oh! nem... de nem is elégszik meg azzal, hogy csak a szerelem elméletével ismerkedjék meg: nagyobb biztonság okáért iparkodik előlegesen szerzett gazdag tapasztalatokkal megerősíteni magát. És most a férj az, a kinek a nászágy meglepetéssel kedveskedik." (PRÉVOST, M. 1896, 62-63. p.) Valójában épp a regényből derül ki, hogy az átalakulás távolról sem volt olyan radikális, ahogy azt az „elbizonytalanodott" férfiak egymás közti beszélgetéseikben elképzelték. 38 PERROT, M. 1990, 594. p. 230