Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Jávor Kata: Polgár vagy dzsentri? A köznapi, illetve ünnepkultúra eltérései a Zsolnay család négy nemzedékében

JÁVOR KATA Polgár vagy dzsentri? A köznapi, illetve ünnepkultúra eltérései a Zsolnay család négy nemzedékében Az előadás sok tekintetben tapogatózás egy olyan területen, ahol máig sok a kérdés. Maga a kérdésfeltevés sarkít, a valóságban, mint látni fogjuk, e társadalmi kettősség sokkal összefonódottabban, ráadásul időben is hullámszerűen jelentkezik. A századforduló körül felerősödik a dzsentroid mentalitás. Tanulságosnak tűnik egy társadalmi csoport generációmak, illetve tagjainak kultúra- és életforma-vizsgálatában az egyes műveltségelemek „társadalmi átszivárgását" és „egybekeveredését", „új minőségek"

1 létrejöttét nyomon követni. A korabeli pécsi társadalom egyes rétegeinek a kultúra különböző szintjeivel való összefüggését e család története tükrében a következő területeken fogom vizsgálni: öltözködési-, étkezési-, és „otthonkultúra", továbbá a gyermeknevelés, különös tekintettel a fiú-, illetve leánynevelési szokások eltéréseire; a köznapok és az ünnepek kettőssége, ehhez kapcsolódóan a luxus és reprezentáció szerepe, valamint a szabadidő-eltöltési szokások. A következőkben ezen kérdésfeltevések alapján a pécsi Zsolnay-kerámiagyár alapítójának, Zsolnay Miklósnak, és az őt követő három nemzedéknek: gyermekeinek, unokáinak és dédunokáinak generációjában vizsgáljuk, hogy életformájuk milyen irányokat vesz. Az első családi vállalkozást, a rövidáruboltot, az 1800-ban született Zsolnay Miklós alapítja. Minden törekvése a család társadalmi emelkedését szolgálja. A korai városi polgárnak ahhoz a feltörekvő típusához tartozik, amely - presztízsorientáltságának megfelelően - vagyonát „biztonságos és rangot adó értékekbe" ,

2 házba, földbe, vagyis szőlőbe fekteti. Ő a tősgyökeres pécsi polgársághoz, a „tükékhez" való tartozás legfőbb követelményének megfelelően szőlőt vásárol magának. Házassága is beleillik társadalmi emelkedést szolgáló terveibe, mégis inkább a kultúra megbecsülését mutató értékszemléletet, s nem társadalmi felemelkedést jelent, hogy egy pécsi gimnáziumi tanár (nyilván nem vagyonos) leányát veszi feleségül. Felesége, Ballay Terézia szellemi képességeiről memoáríró unokája külön megemlékezik, s arcképe is egy kifinomult szellemi lényként állítja elénk. Zsolnay Miklós negyvenhét éves, amikor 6305 pengőért Pécs főterén két összefüggő telket tud vásárolni, amelyekre egy év leforgása alatt két kétemeletes házat épít, ami komoly gazdasági befektetésnek mondható. Üzletét is ide tei KÖVÉR Gy. 1998,117. p. 2 HANÁK P. 1978, 442. p. 198