Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Jávor Kata: Polgár vagy dzsentri? A köznapi, illetve ünnepkultúra eltérései a Zsolnay család négy nemzedékében

lepíti át, majd kibővíti és saját mentalitását kifejezve, az „Amerikaihoz" nevet adja neki.

3 Mindezzel megteremti magának és egész családjának pécsi státusát. Ez a rövidárubolt egy igen modern vállalkozás lehetett, mind áruválasztékát, mind az üzletvezetés szokatlan ambiciózusságát illetően. Zsolnay Miidós sikereit kiváló kereskedelmi érzékén kívül az hozhatja, hogy valami módon mindig megérzi a korszellemet, a divatot. Tehát miközben beemelkedik, beilleszkedik a pécsi középpolgárságba, egyben egy nagy újító is ő. A jó üzleti érzékű apa alapítja a későbbi Zsolnay-kerámiagyár alapját adó kis kerámia-manufaktúrát is, felismerve, hogy ez az a korszak, amikor a polgári háztartásokban az ónedényt a keménycserép divatja váltja fel. Zsolnay Miklós társadalmi aspirációi mégis legjobban gyermekei taníttatásában nyernek kifejezést, akik számára már indulásukkor mérhető társadalmi státust kíván biztosítani. Hat fia pályáját a „diverzifikált" foglalkozás-választási stratégia szerint alakítja, amelybe a család anyagi és társadalmi emelkedése egyaránt be van kalkulálva. Fiai közül a legidősebbet, Ignácot gazdatiszmek, Cölesztint katonatisztnek, Györgyöt jogásznak taníttatja, míg három másik fiát, Vilmost, Imrét és Ferdinándot kereskedelmi pályára szánja. Közülük a legtehetségesebbet, Vilmost, aki festőművész szeretne lenni, e pályától eltiltja, és a bécsi politechnikum kereskedelmi tagozatára íratja be. A jogi pálya, ahová Zsolnay Miklós, az apa, György fiát irányítja, „közmondásosán magyar úri pályára felkészítő" stúdium,

4 amely viszonylag könnyen megszerezhető volt, és hogy ezzel a diplomával (de gyakran már érettségivel is) „kevés munkával járó és mérsékelt szakérielmet igénylő" államhivatalhoz lehetett jutni. A jogászkodáshoz szervesen hozzátartozott a „léhán dzsentroid úri életforma"'.

5 Arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy a jogi pálya, akárcsak a katonatiszti, biztosította a legjobban „az úri státust", főként „a néptol való distinktiv elkülönülést",, s ezért is vált a nemesség mellett a „feltörekvő keresztény rétegek legpbb mobilitási célpontjává"'.

6 Ezzel némileg ellentmondunk Bácskai Vera és Kövér György elméletének, mely e széles ívű pályaválasztásokban egy „diverzifikált családi modell" tudatos alakítását szolgáló stratégiát látja, ha a választás okai közül ezt a szempontot is fontosnak tartjuk. Ugyanakkor természetesen a jogi, illetve katonatiszti pálya elvégzése nem csak egyféleképpen képzelhető el, s az is megemlítendő, hogy a jogi pálya az 1840-50-es években még nemesi, és nem úri pályának számított. Mindenesetre György életmódjára némileg „bohém" stílus lehetett jellemző, a családi emlékezet szerint ugyanis ifjabb éveiben sok bánatot okozott szüleinek, mivel - nyilván költekező életvitelének fedezésére - „az üzletben kamatra elhelyezett apai örökrészére köl3RÚZSÁSL. 1954, 39. p. 4 NÉMETH G. B. 1985, 26. p. 5 Uo. 27. p. 6KARÁDYV. 1989,111. p. 199