Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Bácskai Vera: A polgári nevelés árnyoldalai

BÁCSKAI VERA A polgári nevelés árnyoldalai A polgári nevelés legfőbb célja az volt, hogy a gyerekek zsenge koruktól kezdve elsajátítsák a viselkedési normákat, a jó modort, az illemszabályokat, amelyek az élet egészét átfogó rendszert alkottak. A polgárcsaládok így biztosíthatták, hogy utódaik a már elért szinten maradhassanak vagy magasabbra emelkedhessenek, hogy biztos egzisztenciát teremthessenek maguknak, s hogy a társadalom minden körében a szabályoknak megfelelően viselkedhessenek, könnyedén eligazodhassanak. A polgári értékek - szorgalom, takarékosság, teljesítményelv, a vagyoni és társadalmi emelkedésre való szüntelen törekvés - beléjük plántálására inkább a felcseperedés korában került sor: racionális módon, érvekkel, szigorral. E nevelés a 19. század végéig általában többé-kevésbé sikeres volt, bár szinte minden családban előfordultak az elvárásoknak nem teljesen (vagy egyáltalán nem) megfelelő gyermekek. A 20. században azonban a középosztály minden körében szaporodtak az ezzel az értékrenddel nyíltan szembeforduló, ellenük lázadó családtagok. Ugyanakkor a mindennapi, a családi és társasági életet szabályozó illemszabályok, a jó modor előírásai mélyebben meggyökereztek, még e „lázadókban" is. Ugyanis az illemszabályokat nem tudatosan tették magukévá: egészen kis gyerekkortól sulykolták azokat a gyerekekbe. A kisgyerek egyebet sem hallott, mint hogy „ezt nem illik", vagy hogy a jó gyereknek mit illik tennie. Az illemtan a család mindennapi élete, mintája, példája nyomán rögzült bennük - ösztönösen, gondolkodás nélkül követték szabályait. Ezek oly mélyen rögzültek, hogy még azok sem vonták kétségbe fontosságukat, akik tudatossá válásuk időszakában kritikusan vagy fenntartásokkal vizsgálták a polgári életvitel alapelveit. (Utalnék itt pl. arra, hogy a polgári életviteltől, mentalitástól eltávolodó Hegedűs Géza számára egész életében milyen nagy jelentőséggel bírtak a jó modor előírásai, vagy a polgári értékrend ellen sokkal erőteljesebben lázadó Vas Istvánra, hogy milyen nehezen küzdötte le a gyermekkorától belenevelt tisztálkodási, étkezési szabályokat.) A jó modor szabályainak betartására minden polgári családban ügyeltek, fokozott jelentőséggel bírtak a felemelkedő családokban, ahol különös súlyt helyeztek arra, hogy a gyermekek viselkedése feledtesse alacsonyabb sorból való származásukat. S az illemtan különösen szigorú megkövetelése, az igyekezet a szülői elvárásoknak minden tekintetben való megfelelésre, viselkedésük műiden mozzanata jóváhagyásának elnyerésére sokszor a visszájára fordult: a társasági életbe való könnyed, rutinszerű beilleszkedés helyett görcsösséget, önállótlanságot eredményezhetett, azt, hogy még felnőttkorukban is minden cselekedetüket a szülői jóváhagyástól tették függővé. 193