Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

III. SZERTARTÁSOK ÉS TÖRTÉNELMI SZCENÁRIÓK - Horváth Lajos: A temetési szertartás devalvációja (Ráday Pál 1733 és Veress Pál 1983)

vei magánszemélyek helyezték el. A kolozsvári román párt- és állami vezetők sem koszorút, sem virágot nem raktak a ravatalra. A ravatal lábánál Veress Pál számos kitüntetése volt látható, mellette román nemzeti színű szalagos koszorú, melynek felirata: „A RSZK kommunista veteránjai részéről". Ennek elhelyezését követte a kolozsvári írók Társaságának koszorúja. Végül Apró Antalnak, a magyar országgyűlés elnökének magyar nemzetiszín pántlikával díszített koszorúját tették a ravatalhoz. A magyar nemzeti színek látványa a jelenlévőket nagy megelégedéssel töltötte el. Gyászbeszédet mondott Lászlóffy Aladár költő, Nemes József munkásmozgalmi veterán, Fodor Sándor író és Balogh Edgár író-publicista. Az utóbbinak mintegy húszperces, szabadon előadott szónoklata, mely a nemzetiségi kérdésben elvi és gyakorlati ügyeket is taglalt, jelentős felemelő hatást gyakorolt a gyászoló közönségre. Kolozsvár városi pártbizottsága részéről és városi tanácsa részéről Szántó Geta osztályvezető emlékezett meg a halottról. Ezt követte Gheorge I. Bodeának beszéde, melyet a gyászoló gyülekezet „döbbent csendben" hallgatott végig. Nevezett társszerzője „A kegyetlenség arkangyalai" című, nyíltan magyarellenes könyvnek, mely Romániában is nagy felzúdulást váltott ki. Az üikrimmált mű az 1980-as években beárnyékolta a magyar-román kapcsolatokat hivatalos szinten is. Bodea felsőbb pártmegbízatást teljesített, amikor „hivatalos" beszédet mondott Veress Pál egyébként kommunista temetésén. Ez a szónoklat sem nélkülözte a szokásos magyarellenes kirohanásokat, hazugságokat, mocskolódást és fenyegetést. Mivel a „hivatalos" részvételre a szertartás kezdetén még nem lehetett számítani, ezt ellensúlyozandó, a veterán bajtársak piros lepellel borították be a koporsót. A gyászmenet élén ezek a bajtársak felváltva vittek egy nagyméretű vörös lobogót. A végső búcsú pillanatában hirtelen előkerült egy kazettás magnetofon, melyről az Internacionálé hangzott föl. A gyászoló egybegyűltek ekkor magyar nyelven elénekelték a munkásmozgalom nemzetközi himnuszát. Dr. Szepes István kolozsvári főkonzul jelen volt a gyászszertartáson mindvégig, melyről Várkonyi Péter külügyminiszternek jelentésben számolt be. Mivel Apró Antal koszorú küldésével emlékezett meg egykori harcostársáról a temetés alkalmával, az esemény után a Veress család külön kérte a főkonzult, hogy adja át „hálás köszönetüket" Apró Antalnak, a magyar országgyűlés elnökének. A külügyminiszter a kérésnek úgy tett eleget, hogy a bizalmas minősítésű irat egy példányát megküldette Apró Antalnak. 3. Keresztény és nemzeti devalváció A két temetés szertartásrendjének (ha a másodiknál egyáltalán beszélhetünk ilyenről) összehasonlítására szinte csak az ad alapot, hogy mindkettő közéleti férfi búcsúztatása az életből. Ráday Pál istenhívő, református temetésben részesült, Veress Pál istentagadó, kommunista temetésben földeltetett el. E két homlokegyenest ellentétes világnézet közül az utóbbi már önmagában is degradáció. A keresztyén egyházak a túlvilági életre indítják halottaik lelkét. A kommunisták eltemetik a testet, 189