Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

III. SZERTARTÁSOK ÉS TÖRTÉNELMI SZCENÁRIÓK - Horváth Lajos: A temetési szertartás devalvációja (Ráday Pál 1733 és Veress Pál 1983)

egyes vezetők szerűit ez egészségügyi probléma. Az „emléked örökre megőrizzük" fogadalmakkal túl sokra nem lehet menni, különösen akkor, ha fiatalabb generációk ki sem mennek az ilyen temetésekre. Ráday Pál református temetése a magyar nemzet temetési szertartása szerint zajlott, azaz hagyományosan nemzeti karakterű volt. Veress Pál temetése kifejezetten a vörös internacionalizmus jegyében ment végbe, ezt fejezték ki a bőségesen alkalmazott vörös drapériák és az Internacionálé eléneklése. Vagyis Veress elhantolása kifejezetten ateista volta mellett még nemzetietlen is volt. Romániában súlyosbította Veress Pál temetésének körülményeit, hogy a legnagyobb és a második helyen legjobban gyűlölt nemzet, a magyar tagja volt. (Az első hely a zsidóknak van fenntartva, ahogy románoktól értesültem.) Veress Pálnak, hiába volt a román kommunista párt tagja, végtisztességének megadásakor el kellett tűrnie családjával együtt a temetésén a szervezés bizonytalanságából származó zűrzavart és a kisebbségi létéből eredő megaláztatást. Ennek a temetési szertartásnak a devalvációja három tényezőből eredt: az ateizmusból, az internacionalizmusból és a romániai magyar kisebbség elnyomott állapotából. A két temetési szertartásban csak egyetlen közös elem fedezhető fel: a személyhez tartozó címer, rendjelek, kitüntetések stb. bemutatása a ravatalnál a közönség számára. Úgy látszik, hogy olyan ősi dolog ez, mely átíveli a korokat, az ideológiákat. Figyelemre méltó Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének gesztusa, egy koszorú küldése magyar nemzeti színű szalaggal Veress Pál ravatalára. Apró Antal a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Bizottságának a tagja volt 1980-ig, akkor kimaradt belőle, de az országgyűlés pártbizottságának kijelölt titkára volt Veress Pál temetésének idején is. Az országgyűlés a kései Kádár-rendszerben sem volt más, mint kirakat a polgári világ számára, mint színpad a demokrácia süány előadásához. Apró Antal koszorúküldése tehát nem a kommunista állampárt részéről történt, hanem egy sokkal alacsonyabb, bár reprezentatívnak beállított szintről. Ezzel az akcióval eleve elejét vették bármiféle kifogásnak, melyet a román kommunista párt támaszthatott volna a magyar „testvérpárttar szemben, ha annak legfelsőbb vezetése küldte volna a koszorút magyar nemzeti színű szalaggal. Ha az küldte volna, valószműleg nem is lettek volna rajta a magyar nemzeti színek. Apró Antal 1978. január 5-én maga vette át a magyar Szent Koronát Cyrius Vance amerikai külügyminisztertől, népszerűsége ennek is köszönhető volt. Az általa nemzeti színű szalaggal küldött koszorú Veress Pál temetésén a románoknak fricska, a magyaroknak szimpatikus üzenet. IRODALOMJEGYZÉK BÉL M. 1984 = BÉL Mátyás: Magyarország népének élete 1730 táján. (Szerk.: Wellmann Imre) Bp., 1984. 190