Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

III. SZERTARTÁSOK ÉS TÖRTÉNELMI SZCENÁRIÓK - Szilágyi Márton: Dalidók az 1850-es években

mondta el, amelyet a hallgatóság mint saját meghurcoltatására reflektáló, lírai vallomást értelmezhetett. Ez a váratlan fordulat nyilván növelte a vers hatását, ahogyan erre a két beszámolóból is következtethetünk. Lauka ugyan csak röviden utalt erre: „Sárosy Gyula szavalatával megszegte ugyan a műsorrendet - de ismert költeménye, melyben az uralkodó eszmék nyertek életet, kárpótolta s feledtet, az ártatlan szabadságot."

38 Sarkady István szavai azonban arról árulkodnak, hogy ezek a körülmények nagy hatást kölcsönöztek a fellépésnek: „Majd Sárossy Gyula lépett elő, kit szenvedésteljes száműzetése után a mai napon látott először a nyilvános helyen a nagy közönség, s elkezdette szavalni a hoszadalmas, s könnyen unalmat gerjesztő »Omár és Ida« helyett saját költeményét »Önszületésem napját« azon fájdalmas hangon, s kínos érzettel, mely csak hosszas szenvedések által sujtolt kebelből fakadhat. »Szegény anyám! ha tudtad volna, de hogy szültél volna engemet!« - mond a költő, s mindenki vele érzett, a gyöngéd női sziv áthatottságában harmatot kölcsönzött a szemeknek, és sírtak halkan és némán. Legszebb a könyező hölgy, midőn magasabb érzelem sajtolja ki a drága könyeket! Sárosyt szavallatának végeztével zajosan éljenezték/'

39 Összességében tehát a siker számos tényezőnek volt köszönhető, előretervezett, professzionális előadóművészi elemeknek éppúgy, mint rögtönzött, ám erőteljes emocionális hatású megoldásoknak egyaránt. Aligha csodálható tehát, hogy ezután újraindult az országos körút, bár ez a műsorszerkezet aligha állandósult ebben a formában: az Európa szállóban megtartott költői estély ugyanis a koncentrált szervezésnek és a véletlennek köszönhetően megismételhetetlen lehetett. Az 1861. november 18-án Egerben, a líceum nagytermében megtartott költői estély műsora például jelentősen eltért az előbb ismertetettől. Itt - a Hölgyfutár beszámolója szerint - teljesen hiányzott a cigányzene és daléneklés, kizárólag szavalatok hangzottak el. Lisznyai mellett sógora, Erdélyi József (aki egyébként helybéliként a közönség személyes ismerőse lehetett) és Zalár József szavaltak: Zalár saját versét (a Szilágyi haragja című költői beszélyének Mátyás király bevonulásával foglalkozó részét), Erdélyi pedig - a két napja elhunyt - Sárosi helyébe lépve a költő Pesten sikert aratott költeményét mondta el. Lisznyai rossz fizikai állapota most is fontos hatáselemnek bizonyult, a tudósító röviden utalt is erre: „Halvány arcára nézve, félteni kezdjük, miként fogja hangjával a termet betölteni?"

40 Abban, hogy Lisznyai itt cigánybanda nélkül is sikert tudott aratni, szerepet játszhatott esetleg egri ismertsége; azt azonban már nem tudjuk, hogy a továbbiakban ezt a műsort ismételte-e meg más helyeken is. Fönnmaradt ugyan egy levele, amelyet 1862. május 23-án egy dalidó alkalmából írt Győrből a hegedűművész Reményi Edének, ám ez a pár sor inkább betegségéről árulkodik, a programról semmit nem közöl.

41 A költői estélyek újraindításában nyilvánvalóan továbbra is jelentős szerepet játszottak az egzisztenciális kényszerek: Lisznyai utolsó, gyöngyösi dalid ója kapcsán 38 Hölgyfutár, 1861. szeptember 14. (111. sz.), 886. p. 39 Trombita, 1861. szeptember 15. 40 LISZNYAI KÖLTŐI ESTÉLYE 1861,1142. p. 41 OSZK Kt. Levelestár. 176