Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
III. SZERTARTÁSOK ÉS TÖRTÉNELMI SZCENÁRIÓK - Hudi József: Gróf Zichy István főispáni beiktatása 1832-ben
fejeződött be. 17 Az aktus végén ,,a' megye négy fő bírái által ősi szokás szerént háromszor felemeltetvén, a' sok Éljen kiáltások harsogtak, 's ezt az örömben szinte részt vevő kinn állott közönségnek 24 ágyú lövések adák hírül." 18 A beiktatott főispán a morajlás elültével „lelkes beszédet tartott", melyre két beszéddel feleltek. Külley lános nagyprépost a „karok és rendek", Rohonczy János első alispán pedig a tisztikar nevében beszélt. Ezután a főispán a szomszédos vármegyék küldötteit és más „főbb méltóságokat" táblabírákká nevezte ki, majd több egyéb közgyűlési ügy megtárgyalása után kíséretével a székesegyházba indult, ahol hálaadó istentiszteleten vett részt. Délután két órakor a főispán az „új palotában", azaz a deszkapalotában kétszázhetven terítékes pompás ebédet adott, de ezen kívül a megyeházán, a főispáni szálláson, a Kurtz vendéglőben és számos fogadóban is mulatott a nemesség (az új palotát is beleértve összesen 950 személyre terítettek). A köznép számára a város határában, a Márkőra (Pápára) vezető út melletti „gyepen" egy egész ökröt sütöttek és ingyen bort mértek. A népmulatságot a főispán „lóháton, fényes kísérettel" tekintette meg. Este 6 órakor megkezdődött a város ünnepi kivilágítása, 9 órakor a főispán adott fogadást, 10 órakor pedig bált rendezett az új palotában, melyre „nemzeti öltözetben" jelentek meg a szerencsés meghívottak. „így végződött el Veszprémnek ezen kettős öröm napja", melynek - a helyi sajtó jóvoltából - teljes dokumentációját ismerjük. Néhány tanulság Felmerül a kérdés: mennyiben volt általános, s mennyiben mutatott egyedi jegyeket az ismertetett veszprémi beiktatás? Számos 18-19. századi beiktatási beszámolót megvizsgálva úgy tűnik, a szertartás fő elemeiben (a főispán fogadása, köszöntése, a beiktató közgyűlés lefolyása) országosan is sok hasonlóságot mutat. Évszázadok alatt meggyökeresedett formákról van szó, melyeket azonban az adott kornak megfelelő tartalommal töltöttek meg. A megyék egymástól is tanultak, de a királyi, nádori, főúri udvartartásból is számos szertartás-elemet átvettek. A teátrális hatás érdekében a barokk korban kipróbált módszereket a reformkorban is eredményesen alkalmazták. A diadalkapuk állítása, bandériumok felvonultatása, a városok díszkivilágítása s más színpadi effektusok (pl. díszlövések, obeliszkek, chonostichonok, üdvözlőfeliratok stb.) alkalmazása hazafias polgári ünneppé varázsolta a főispáni beiktatást. Mindez jórészt a rendi 7 A köszöntők szövegét a kiadvány, a kinevezési okmány és az eskü szövegét csak a vármegyei jegyzőkönyv tartalmazza. VeML IV. 1. b) 2104/1832. 8 A vármegye jegyzőkönyve így örökítette meg a székfoglalót: „0 Exellentiája, a' Megyei Négy Fö Szolga Bíró Urak által a' bevett ősi szokás szerént székestül háromszor felemeltetett 's a [ Karoknak és Rendeknek sokszorozott éljen kiáltást közt a' Megye Fő Ispányi Hivatalába éképpen beiktattatott." VeML IV. 1. a) 1832: 2104. sz. 153
