Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Bősze Sándor: Somogy vármegye és a millenniumi ünnepségek (1896)

„Az iparról nem is szólunk; legjobb és legnevezetesebb iparosaink maradtak ki; nemcsak a megyei, de a nagy kiállításból is. Nem láttuk ott Maya' Vilmos kaposvári kocsigyárost... A szövő ipar nagyban dívik Somogyban, s csak hírmondója van itt... "

4G - írta Roboz István, kinek többször megfogalmazott kritikai észrevételeit az akkori ismeretek alapján tulajdonképpen helytállónak tarthatjuk. Ezekben az esztendőkben azonban, s most nem csak a cukorgyárra lehet gondolni, számos olyan vállalkozás indult Kaposváron és az egyes járási székhelyeken (pl. Barcs, Csurgó vagy Nagyatád), mely ugyan ekkor még talán nem készített kiállítható terméket, de egy-két év elteltével már igen. Tán ez lehetett az oka annak, hogy a kor és az utókor felületes szemlélője csupán az agrárszféra dominanciáját érzékelte. Természetesen ezt a trendet erősítette, hogy a rendezésben - amúgy dicséretesen - oroszlánszerepet vállalt Somogy Megyei Gazdasági Egyesület nyilvánvalóan az agrárius érdekeket is képviselte. Nos, a különféle ipari csoportokban kevés somogyit sorolt fel a kiállítási katalógus. A megye lótenyésztői részt vettek mind a májusi, mind pedig a júniusi állatkiállításon. Első alkalommal a magyaregresi, az aszalói, a göllei, a gyaláni és az attalai gazdák mellett gróf Festetics Tasziló, gróf Széchényi Ferenc, Aladár és Imre, Somssich Andor, valamint Jankovich-Bésán Elemér több mint félszáz állatot állított ki. Az állatkollekció ekkor az úgynevezett nagy érmet nyerte el, az egyes kiállítók között pedig a zsűri további tizenegy jutalmat osztott ki. A második kiállításon még nagyobb sikert könyvelhettek el a somogyi lótenyésztő polgárok. A megyéből érkezett lovak összessége ismét megkapta a nagy érmet, és emellett mind a tizennégyen kiállítási érmet és valamilyen pénzjutalmat vihettek haza.

47 Bár - ahogy Matlekovits Sándor írta - a kiállítás rendezői számtalan utazási, szállás- és belépti kedvezménnyel igyekeztek a látogatók számát szaporítani, nem értek el a tervezettnél nagyobb bevételt, mert a „gazdaközönség" az őt érdeklő májusi-júniusi állatkiállításokra, illetve július végén, augusztusban érkezett nagyobb tömegben. Ennek méretei természetesen szoros kapcsolatban állottak a tavaszi, később pedig az aratási és az egyéb betakarítási munkák ütemével. A kereskedelmi miniszter röviddel a kiállítási megnyitó előtt a szükséges tudnivalók szétküldésével igyekezett felmérni a látogatási igényeket, illetve arra ösztönözni a vidéket, hogy minél többen keressék fel a Városligetet. A főszolgabírók az egyes járásokból a főispánnak mérsékelt kirándulási kedvet jelentettek. Az Igali, a Marcali és a Lengyeltóti járásban mutatkozott viszonylag nagyobb utazási hajlandóság. A Kaposvári járás vezetője, Sárközy Béla szerint több helyről a szegénység miatt nem jelentkezett senki. A korabeli somogyi sajtó a májusi megnyitást követően szintúgy arra ösztönözte a megyében élőket, hogy minél többen látogassák a Városligetet. Az alispán még a megye hivatalos lapjában is tájékoztatta a közvéleményt a lakosság által igénybe vehető kedvezményekről. A Somogy jó példaként állította a polgá46

ROBOZ 1.1896. b), l.p. 47 A LÓKIÁLLlTÁSON 1896,2. p.; LOVAINK 1896,2. p.; A LÓKIÁLLÍTÁSRÓL1896,3. p. 139