Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Bősze Sándor: Somogy vármegye és a millenniumi ünnepségek (1896)

rok elé Szalóky Dániel tanítót, aki májusban Csokonyából és Visontáről háromszáz falusit vitt a fővárosba. A Kaposvár pedig a június elejei népvándorlásról számolt be.

48 Augusztusban viszont a Somogy - tekintve a látogatási kedv csökkenését - felhívta a gazdasági egyesület, a tanítók, a lelkészek és a jegyzők figyelmét, hogy ez ellen tegyenek valamit. Szeptemberben és októberben - nyilván kedvcsinálásként - folyamatosan tudósítottak a „felrándulásokról". A kiállítás bezárását követően tették közzé a kitüntettek névsorát. Félszáznál is több somogyi kapott valamilyen elismerést. A kiállított tárgyak és termények egy részét még a kiállítás ideje alatt sikerült eladni, másik részük azonban visszakerült a tulajdonosához.

49 Időközben egy, még hamvába holt gondolat is a közvélemény tudomására jutott. Az alispán a hazaküldött tárgyakat szerette volna a megyeházán kiállítani, egyesek azonban sokallták az ezzel járó szervezési és adminisztrációs munkát.

50 1896 egyúttal a nagy átadások éve is volt. A főváros ekkor már valódi világvárosi jellemzőket tudhatott magáénak. Ekkorra fejezték be a Nagykörutat, átadták a forgalomnak az öreg kontinens első földalatti vasútvonalát, felépült az Iparművészeti Múzeum és a Műcsarnok, elkészült a Ferenc József (ma: Szabadság) híd. Elhelyezték az új királyi palota alapkövét. Magyarországon 1867 és 1900 között jelentős volt a színházépítés.

51 Budapesten 1896. május 2-án adták át a nagyközönségnek a negyedik állandó fővárosi teátrumot, a Vígszínházát. Az ország több száz falusi népiskolával, múzeummal gyarapodott, felavatták az újonnan szabályozott Vaskapu-csatornát is. És hát ott voltak a nagyszabású ünnepélyek, ahol „szemet kápráztató, de egyszersmind lélekemelő, szívet, lelket megragadó volt a látvány, midőn Magyarország apostoli királya, a legszeretettebb fejedelem"

51 lélekben egyesült népével. Minő elgondolkoztató a kuruclélek ilyetén metamorfózisa! Az Operaházban lezajlott, stílszerűen: theatre páré, melyet az uralkodói pár is megtisztelt magas jelenlétével, szintúgy nem volt ment a dagályos megnyilvánulásoktól. Különösen a „legmegkapóbbnak" leírt apoteózis, amikor a Himnuszt állva éneklő díszmagyaros és egyenruhás közönség hódolt a császárnak. „Egyike volt ez ama ritka, de annál felejthetetlenebb pillanatoknak, midőn a király és a nép, az uralkodó és az alattvaló szíve együttdobbanásban találkozik..."™ A május 14-én megszövegezett 1896. évi VII. törvénycikk amellett, hogy ünnepélyesen törvénybe iktatta a haza ezeréves fennállását, megörökítette I. Ferenc Józsefet is, akinek „dicsőséges uralkodása alatt az ország alkotmányos szabadsága és zavartalan fejlődése biztosítva van". A törvényt az országgyűlés mindkét házának együttes ülésén, szintén ünnepélyesen, június 8-án léptették életbe. 48 SOMOGYI POLGÁROK 1896, 2. p.; HÍREK 1896, 2. p. 49

SMLai. 1246/1893.; SML EKB 128/1896., sz. n./1896. 50 KIÁLLÍTÁS 1896, 3. p. 51 NEMESKÜRTY

I. 126-127. p. 52 RÓNAI HORVÁTH J. 1896, 253-255. p. 53 Díszelőadás az Operaházban. Pesti Hírlap, 1896. május 8. Közli: AZ EZREDÉV 1979,121-124. p. 140