Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Sári Zsolt: Az úrnap: katolikus ünnep és társadalmi esemény. Az ünnep társadalmi jelentősége és változásai a 20. században
Az áldozatbemutatás a rítus által fejlődik ünneppé. Egy-egy rítus időponthoz, helyhez, természeti periódusokhoz kötődik. Az ünnep meghatározó eleme a rítus végrehajtása, de az ünnepet mégsem lehet „egy rítussal vagy rítusok sorozatával azonosítani". 21 Mi teszi akkor hát az ünnepet ünneppé? - kérdezhetjük, ha követjük Marót gondolatmenetét, miszerint nem minden rítusból lesz ünnep, annak ellenére, hogy közös gyökérből táplálkoznak. Az ünnep tulajdonsága, hogy egyrészt racionális és produktív, amely által a rítus fölé emelkedik, másrészt pedig az egyéni (és közösségi) feszültségek oldója, levezetője, ami különböző természeti, csillagászati jelenségekhez kötődik, így válik meghatározottá az időben. 22 c Az ünnep fogalmának meghatározását a legcélszerűbb az idő kategóriájával megkísérelni. 23 Az ember (Eliade szóhasználatában vallásos ember) számára az idő nem egységes és nem állandó, hanem két részre osztható: szent és profán időre. A szent idő az ünnepek ideje, amelyben az ember a szokásos idővallumból kilép egy mitikus időbe, a szent idő első jelentkezésébe, amely évenként ismétlődő, periodikusan visszatérő, azaz a szent idő visszafordítható. 24 Mindez a keresztény ünnepek során, amely történekni időben zajlik, Krisztus - az Isten fia testet öltése - által a szent idők évenkénti, periodikus visszatérésében nyilvánul meg. A keresztény ünnepek - még akkor is, ha a kereszténység előtti ünnepek rítusaira épülnek - Jézus Krisztus földi életének állomásihoz kötődnek. A Mária-ünnepek és a szentek ünnepei is kapcsolódnak a megváltáshoz, a megváltást hozó személyhez, Jézushoz, hiszen a szentek, már eljutva az örök életbe, a közbenjárásukat kérő embereket segíthetik. Az ünnep, az ünnepi cselekmények az embert a természetfelettivel hozzák kapcsolatba, ezért viselkedésében más elemeket hoz felszínre, mint a profán hétköznapok során, hiszen ezek nélkül nem érné el célját, az azonosulást az istenivel. 25 Az ünnep tehát elválik a hétköznapoktól, kiszámítható módon, a mindennapoktól elkülönülve jelentkezik, és az ember másként éli meg, mint hétköznapjait. 26 Mára már csak az ünnep maradt meg szent időnek, amely egybefogja az emberi létezés két oldalát: a komolyságot és a nevetést, a munkát és a játékot. Az ünnep tobzódás az életben: több alvás, evés, ivás, ünnepi viselet, kevesebb munka. Ezekkel kifejezésre juttatjuk, hogy kilépünk a mindennapok profán idejéből. 27 Az ünnepet jellemző, a hétköznapoktól megkülönböztető jegyei: a rítusok, a hied elmek, az ünnepi magatartás - ennek formái, szokásai -, a táplálkozás és az öltözködés. Ezen jegyek együttes megjelenése kiemeli az ünnepi alkalmakat a hétköznapokból. 21 MARÓT K. 1940,162. p. 22 MARÓT K. 1940,166. p. 23 Vö. ELIADE, M. 1996; BODÓ J. 1992. 24 ELIADE, M. 1996, 61-62. p. 25 SZABÓ L. 1985, 349-350. p. 26BODÓ J. 1992, 215. p. 27 NYÍRI T. 1975,139-141. p. 117
