Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Sári Zsolt: Az úrnap: katolikus ünnep és társadalmi esemény. Az ünnep társadalmi jelentősége és változásai a 20. században

Az ünnepet nem elegendő az adott napra (napokra) korlátozni, hiszen az ünnep az előkészületek által nyeri el teljes funkcióját. Ez az előkészületi időszak egyrészt szellemi, másrészt materiális jelleget is ölt, és megteremti az ünnep feltételeit. A szellemi (böjt, bűnbánat, szentségekhez járulás) és a materiális (takarítás, tisztálkodás, ünnepi ételkészítés) készülődés bevezetik az embert az ünnep misztériumába.

28 Az ünnep szerves része a látvány, hiszen az ünnepek jelentős csoportjának egyik látványossága a felvonulás, bár a korai ünnepek nem törekedtek még a látványosságra. Az ünnep akkor lesz látvány, ha valaki nézi, a szemlélők számára szerveződik azzá. A hagyományos ünnepek két funkciója egyrészt a ráhatás, hiszen maga az ünnepi cselekmény tesz valamit, ér el egy célt, másrészt a kifejezés, kifejezni azt, ami megtörtént, a közösség érti és elfogadja az ünnep által elért változást. Mára azonban az ünnep elveszítette e kettős funkcióját, hiszen a szemlélődő közönség már nem ugyanabból a közösségből kerül ki, már nem ismeri az ünnep forgatókönyvét, az ünnep szabályait. Ez magukra az ünnep cselekvő résztvevőire is visszahat, hiszen bizonyos gesztusokkal, cselekvésekkel már a nézők felé fordul.

29 Az ünnep, az ünneplés módja századunkban különös gyorsasággal változott meg és alakul át ma is. A hagyományos ünnepek tekintélye csökken, átalakul. Itt nem csak az egyházi szertartásokról van szó, hiszen a közvetlenül az egyház liturgiájához nem kötődő szokások is kopnak. A gazdasági, társadalmi és politikai változások, a szekularizáció és általában véve a modernizáció koptatja, átalakítja az ünnepek rendszerét. A paraszti életformát meghatározza az egyházi liturgia, a szertartások szerves részét képezik ennek az életformának, hiszen e köré szerveződnek a társadalom különböző érintkezési formái: a gazdasági, társadalmi érintkezések, a szórakozási alkalmak megnyilvánulásai.

30 Az ezt az életformát felbontó folyamatok - a hagyományos közösségek gyengülése (szekularizáció, iparosodás, urbanizáció) - az ünnepi viselkedést is átalakítják. Az ünnepben megmarad a fogyasztás és az érintkezés jelentősége, csökken viszont a szertartásosság, az eszmei töltet és a közösségi jelleg. A hagyományos közösségi ünnepek helyett újakat hoztak létre: ilyen április 4., május 1., november 7. (az ezekhez kötődő felvonulások), amelyek hivatalos megünneplésében jelentkezik egyfajta szertartásosság, létezik ünnepi forgatókönyv, szabályrendszer és kollektivizmus, amely viszont nem egyenlő a hagyományosan értelmezett közösséggel.

31 Az ünnepekliez kötődik a „dologtiltás", hivatalosan munkaszüneti nap, a gyakorlatban viszont ezek a napok sokak számára a kiskertekben, a hobbitelkeken végzendő munkák, a lakástakarítás, kocsimosás stb. ideje. A hagyo28

BARTHAE. 1992,128. p. 30 BODÓ J. 1992,116-119. p. 30

HERNÁDI M. 1985, 77-78. p. 31 HERNÁDI M. 1985, 271. p. Az úgynevezett szocialista ünnepeknek is megvolta forgatókönyve, hiszen minden részletre kitérő, alapos előkészületek előzték meg, mindenkinek megvolt a szerepe és a feladata. 118