Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Sári Zsolt: Az úrnap: katolikus ünnep és társadalmi esemény. Az ünnep társadalmi jelentősége és változásai a 20. században
Az etimológiai szótár szerint 16 az ünnep szavunk az id (szent) melléknév és a nap főnév összetételéből létrejött - eleinte egyházi műszó - összetett szó, melynek jelentése „szent-nap". Másik magyarázatként, ha a szlávból vett tükörfordítást tekintjük megalapozottnak, az üdvözül, üdvözít és a nap szavak összetétele, amelynek jelentése pedig: az üdvösség napja. Ez utóbbit az etimológiai szótár sem tartja valószínűnek. Az ünnep fogalmának meghatározásával a társadalomtudományok mindegyike, számtalan kutató kísérletezett. Én magam itt a néprajztudomány kategóriáit alkalmazom, hiszen feladatomnak az ünnep, az ünnep változásvizsgálatának néprajzi megközelítését tartom. (Természetesen a rokon- és társtudományok témánkkal kapcsolatos megfigyeléseit nem hagyhatom figyelmen kívül.) Az ünnep „különleges időszak", amikor egy közösség az általános, hétköznapitól eltérő viselkedési formákat, ünnepi szokásokat alkalmaz. 17 Az ember alapvető lelki szükséglete olyan napok kiválasztása, amikor megszokott életritmusán változtat, nem munka jellegű cselekményeket - de a munkát, a munka minőségét javítandó - végez. A körmenet is az oltáriszentség dicsőítése mellett bajelhárító, bőségért végzett könyörgési forma. Az emberi természetben gyökerezik az általa megismert és elfogadott istenség számára bemutatott áldozat és az áldozat bemutatására kiválasztott napok megszentelése. 18 Az ünnep az áldozat napja, a közösségi lét kezdete: a tudat, hogy én nem vagyok egyedül (a körmenetben jól érzékelhetően jelenik meg a közösségi jelleg). 19 Az áldozat mint a kultusz magva körül, az azt kísérő és színező cselekmények kialakulásával jönnek létre az ünnepek. Az ünnep fejlődése így párhuzamba állítható az áldozat fejlődésének hármas szintrendszerével. Az áldozat kezdetben védekező jellegét hangsúlyozza, második lépcsőfokként megjelenik a szövetkező-társuló jelleg (az istenséggel), amivel az áldozatot bemutató közösség Isten erejét kívánja a maga számára. A fejlődés harmadik stádiuma az átadó jelleg előtérbe kerülése, amelyben az Istennek való önátadás domborodik ki. Az ünnep során ugyanez a hármas szint és fejlődési mechanizmus figyelhető meg. Az ünnep védekező jellegét az év bizonyos időszakainak az Isten számára történő átadása jelenti. Az Istennel való szövetkezés az embernek az Isten erejével való telítődésében nyilvánul meg, míg a harmadik szinten az ünnep szellemivé válik, összekötő kapocs lesz a való és az isteni, természetfölötti élet között. Az ünnep során az Istennek való önátadásban az ember csak az istenivel, a szenttel foglalkozik. 20 Az ünnep ezt a harmadik szintet elérve egyszerre ölt védekező, kikényszerítő, megnyerő, szánalomkeltő (az Isten felé), engesztelő, hálaadó és magasztaló jelleget. «MNyTESZ 1976, ffl. kötet, 1053. p. 17 MNL 1982, V. kötet, 440. p. is BOGÁR J. 1932, 29-31. p. 19 HAMVAS B. 1988,168. p. 20BOGÁR J. 1932,29. p. 116
