Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Sári Zsolt: Az úrnap: katolikus ünnep és társadalmi esemény. Az ünnep társadalmi jelentősége és változásai a 20. században
3. Az ünnep átalakulásai a 20. században Az űrnapja kultuszának alakulásában, egyháztörténeti vonatkozásában a legjelentősebb változtatást X. Pius pápa rendelte el, aki „a vallásos életet a Biblián nyugvó, Isten igéjével táplált liturgia segítségével szándékozott megújítani" 12 - ezért csökkentette a kötelező egyházi ünnepek számát. Nem első kísérletről, újdonságról van itt szó, hiszen több elődje is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Mária Terézia uralkodása idején kérte XIV. Benedek pápát, hogy csökkentse az egyházi ünnepek számát, mondván „hogy a sok helyi és fogadalmi ünnep a nép számára lustálkodásra és mulatozásra nyújt alkalmat". ]3 A 19. században VII. Pius és XII. Leo csökkentette tovább az egyházi ünnepek számát, de a legjelentősebbnek mégis X. Pius pápa 1911. július 2-án kiadott motu propriója tekinthető. Az űrnapja hivatalos elnevezése: Commemoratio solemnis Sanctissimi Corporio Domini Nostri Jesu Christi. Az ünnep megmaradt a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön, de az erre a napra előírt szentségi körmenet áttehető a következő vasárnapra. Magyarországon Vaszary Kolos prímás és a püspöki kar kérésére a Szentszék engedte (1912. május 3-i rendeletével), hogy az úrnapi körmenetet ezután is csütörtökön tartsák meg, de már nem mint parancsolt ünnepet. A két világháború időszakában valóban társadalmi jelentőségű volt egy-egy úrnapi körmenet, hiszen nemcsak a katolikusok, hanem más vallású, de a település elöljáróságához tartozó emberek is részt vettek az ünnepen. Szolnokon a különböző felekezetek lelkészei is ott haladtak a körmenetben. Ez a társadalmi hangsúly tűnt el az 1948-as politikai fordulat következtében. Nemcsak a települések vezető személyiségei maradtak távol a körmenetektől, hanem a körmeneteknek is vissza kellett húzódni a közvetlen szakrális térre. Nem tarthatták meg a körmeneteket a település utcáin, csak a templomkertben, néhol pedig bent a templomban. A vallási funkciók, a sátrak díszítése, még ha csak a templomban állítottak is fel kis oltárokat, azoknak a családoknak a kezében maradtak, akik ezt korábban is végezték. Az 1989-es rendszerváltás, az erősödő, szabaddá váló vallási tudat és gyakorlat újabb változásokat hozott. A körmenet újra visszatért a település utcáira, ismét látványos elemekkel bővült, de azt a társadalmi szerepet, amit a két világháború között játszott, nem tudta visszanyerni, vallási ünnepként a katolikusok ünnepe maradt. Gyakran egy-két év után újra vissza is tért a templomkertbe, bár ennek sokszor lelkipásztori okai voltak, hiszen a leterhelt papok nem vállalták a nagy, hosszú körmeneteket, inkább a rövidebb és gyorsabb megoldásokat követik. A közösség szokásrendje ma is él - bár óriási átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedek során (és ez ma is tart) -, ez teszi működővé, „társas lénnyé" az egyre mkább magára maradó, elszigetelődő embert. Az ünneplés hagyományos rendjét a politikai, a gazdasági és az erre épülő társadalmi változások alakították. 12 SZÁNTÓ K. 1988, II. kötet, 469. p. 13 SZÁNTÓ K. 1988, II. kötet, 306. p. 114
