Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth Zoltán: A történész szerepe, állása és a módszer Buckle Henrik Tamás „civilizációtörténetében”

TÓTH ZOLTÁN A történész szerepe, állása és a módszer Buckle Henrik Tamás „civilizációtörténetében" Az 1960-70-es évek módszertani gátszakadása szinte elmosta a történeti-módszertani tradíció közel két évszázados csatornázottságát. Ez a tradíció pedig műveltségünk tájait hasonló módon elöntő áradás nyomán keletkezett, a napóleoni kortól kezdve irányzatokra bomló szellemi életben. Európa nagy részeire a háború juttatta el a „francia eszméket", s a nemzeti ébredés világnézetévé lettek, másutt az új stílus, a romantika, a filozófiai és történeti idealizmus mellett szinte karikatúra tárgyává váltak felvilágosodott irányzatok. Az új idealista tradíciót a kontinensen a legteljesebb formában Németországban kifejlődött „historizmus" két - Niebuhréval három - nemzedéke fogalmazta meg, s exportálta világszerte.

1 A felvilágosodott, de nem feltétlen materialista hagyomány, a történeti szövegekkel és adatokkal dolgozó francia Saint Simon-i, comte-i „pozitivizmus" Emil Litre-en, Hyppolit Taine-en keresztül maradt életben. A „szellemtudományok", köztük a história, ezen utóbbin annál is könnyebben túl tehették magukat, mert a 19. századi historizmus felemelkedésével párhuzamos szakosodás sodrában a pozitivizmus hamar szociológiai, tehát a történettudománytól elágazó, szaktudományi irányzat jellegét öltötte. A pozitivizmus, mint szociológia, ezentúl kívül állt a komoly, konzervatív szemléletű történész elvárt érdeklődési körén. A szociológiához való viszony viszont szemléleti választóvonallá vált. Angliában a liberális színre váltó, felvilágosodott hagyomány John Stuart Mill-en keresztül Buckle-ig folyamatos, de kultusza ellenére Buckle-nak nem maradt iskolája. Mint több 19. század végi irányzat, Angliában a spenceri evolucionizmus sem ápolta nyüvánvaló előzményeit. Mintha a szigetországba a századvégen átköltöző historizmussal cserélt volna helyet, lépett föl Németországban Karl Lamprecht (1856-1915) a buckle-i tudományos elvekkel rokon törekvésekkel. A rokonság Henry Thomas Buckle (1822-1862) milli liberalizmusával azonban már nem állt fönn. Egy nemzedéknyi idő, a „Csatorna" állt köztük, s a tőkés világ 1870-es években végbement átalakulása. Sikertörténetük, sőt az 1920-as évek végéig tartó európai kultuszukkal párhuzamosan mindegyiküknek a hazai „céhes történetírástól" elszenvedett hecckampányszerű diszkreditáló kiszorítása

2 mégis hasonlóvá teszi őket. Az országonkénti tradíció és stíluskülönbség még a 19. század közepén túl is igen megkapó. Elég Buckle Anglia civilizációtörténetét (1857) - a valójában kantiánus egyetemes történeti társadalom1 COLL1NGWOOD, R. G. (1946) 1987, 202. p.; GOELNER A. 1964, 5-12. p. 2 WELLS, G. A. 1956. 9