Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth Zoltán: A történész szerepe, állása és a módszer Buckle Henrik Tamás „civilizációtörténetében”
filozófiai vállalkozást - Hyppolite Taine 1856-ban, Módszerről címmel írott filozófiai novelláival összevetni, amelyek csak az 1870-es évek Fridrich Nietzscheiének szeszélyes éleslátásával mérhetőek össze. De ugyanígy szembeszökő - sokszor a szerzői szándékok ellenére, hiszen mindenki meg akarta valósítani a maga „szerves", öntörvényű nemzeti változatát - az eszméknek és módszereknek a hivatalos történetírásra is átterjedő századvégi kiegyenlítődése, a kedvenc evolucionista „integráció" is. Paradox módon a minden téren „felzárkózó" Egyesült Államok tudomány éhsége folytán, a historizmussal párhuzamosan inkább a tengerentúlon volt szerzőmknek maradandó hatásuk. Megjegyzem, hogy a „felzárkózók" között a magyar királyságban kezdettől fogva, gyakran otthoni kritikusainál mélyebben ismert volt mind Buckle, mind Lamprecht, sőt Taine is - Lamprechtet és Taine-t formálisan is elismerték, Akadémiánk külső tagjai voltak. 3 Mégis, ameddig a második világháború után a német birodalomalapítók historizmusa mint az ellenség, a német imperializmus ideológiai fegyvere fontossá vált (Kari Popper, Lukács György, Lakatos Imre, George Iggers), a nem historista ellenpont is gondosabb, bár általában sematikus kritikát kapott. Taine eltűnt, Buckle és Lamprecht még megjelentek az 1960-as évek végi baloldali hullám megtűrt elődei között, valójában azonban, mmdketten más okokból, egy szociális, sőt forradalmi szemléletű történetírás számára - Marx liberális felfogású kortársaiként - „nem voltak elég fejlettek". Ha azonban ott említésre kerültek, utóbb az is csak „diszkreditálásukhoz" járult hozzá. A „diszkreditáció" (hitelvesztés) kifejezést Hans-Ulrich Wehlertől vettem. Ha ugyanis valahol hitelük kellene legyen, az a történelemnek társadalmi-kulturális összefüggéseiben való vizsgálata. Ezt a célt tűzte maga elé a Geschichte und Gesellschaft 1996-ban megjelent különszáma (Kulturgeschichte Heute), amiben Lamprechtnek annyi említés jutott, hogy „Amióta szociál- és társadalomtörténet [Socialgeschichte und Gesellschaftsgeschichte], mentalitástörténet és a történeti antropológia potenciális kérdéseit a Lamprecht-vitában hosszú időre diszkreditálták, Németországban a céhes törtémttudománynak az a késő historikus fajtája [Spielart] dominált, amelyben az egyéni cselekvési szándékok, az egyes és állítólag objektív eszmék szubjektivitása, kijelentés-stratégia uralkodott - az életfeltételek és a kisebb-nagyobb szereplőkre ható struktúrák rovására."^ A History of civilisation in England első kötete a „kisválság" évében, 1857-ben, a második és utolsó kötete 1861-ben, Londonban jelent meg. Magyar fordítása (Buckle Henrik Tamás: Anglia művelődésének történeté) 1873-ban mdult Endrődi Sándorék vállalkozásaként, s tíz kötetben jelent meg 1881-ig. Az angolos liberalizmus magyar divatjára jellemző, hogy ugyanebben az időben, 1875-1876 között jelent meg második kiadásban a történész és nevezetes liberális angol parlamenti szónok, Thomas Babmgton Macaulay előbb két-, majd hatkötetes „Anglia története" Csengery Antal kiadásában, ami lehet, hogy hátráltatta is a Bucklemű kiadását. Buckle civilizációtörténetéhez több vonásában is hasonló sorsú Charles Darwin Londonban, két évvel később, 1859-ben napvilágot látott műve, 3 ÁLDÁSYA. 1921. 4 KULTURGESCHICHTE HEUTE 1996, Einleitung, 11-12. p. 10
