Schneider Miklós emlékezete - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 33. (Salgótarján, 2001)

Szabó Ferenc: Emlékek Schneider Miklósról- húsz esztendő múltán

bizonyult. De ha arra gondolunk, hogy új levéltári helyiségek évtizedek óta sehol sem épültek az országban, Miklós lelkesedését sem szabad megmosolyogni. írt arról is, hogy a kijelölt épület rövidesen kiürül, megkezdődhet a festés és az iratállományok felállítása, s az év végén már számít a Pesten lévő nógrádi anyag leszállításának megkezdésére. A kora őszi hónapokban már folyt a levéltárak tanácsi kezelésbe adásának előkészítése, nem kevés kérdőjellel. Lakatos Ernő, a Pest-Nógrád megyei levéltár igazgatója, sokoldalúan támogatta a nógrádi törekvést. Miklós előtt az a kérdőjel állt, hogy a Pest-Nógrád megyei levéltárba átmenetileg beosztottként kinevezve, tehát az iratokkal együtt készüljön Salgótarjánba, vagy Szentesen maradva a „tanácsosítás" 1968. január elsejei időpontjával, már igazgatóként. A minisztérium ugyanis - mint még nem létező levéltárat tekintette a leendő nógrádit - egy ideig nem talált átadható státuszt illetve bérkeretet. A Nógrád megyei tanács fellépésére végül annyi sikerült, hogy három fő bérkeretét adta át a minisztérium, de azt sem a következő év kezdetére, (igazgató havi 2200, egy kezdő havi 1600 és egy adminisztrátor havi 1000 forintos bérrel.) Az évi költségvetést mindössze hetvenkétezer forinttal adták át. A levéltári főhatóság akkori, a következő évben nyugdíjba vonult vezetője nem szimpatizált a nógrádi levéltár felállításával. (Utóda, a sok levéltárban kutatóként megfordult, kiváló történész Varga János, a salgótarjáni levéltárat már a berendezkedés idejében meglátogatta, s mindig támogatta. Miklós töretlen és igen eredményes munkálkodását igen sokra becsülte.) Papírra fektetett kinevezés nélkül bár, de 1968 első munkanapján Schneider Miklós megkezdte Nógrád megyei tevékenységét, (Családja egy ideig még Szentesen maradt, az új lakást az év szeptember eleje táján kapták meg egy „magasház" hetedik emeletén, a Rákóczi út 8. szám alatt. Felesége, főnővérként a tarjáni kórházba került.) 1968. január 5-én keltezett, első benyomásait is érintő levelében Miklós leírta, hogy a kijelölt épületet megkapta, időnként ott, de többnyire a megyei tanácsnál tartózkodik, levéltári anyaga még nincs, de még költségvetése sincs. Tudósított arról, hogy folyik két leendő beosztottjának kiválasztása. Február 8-án végre azt írhatta, hogy „lassan kezdek" 44