Schneider Miklós emlékezete - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 33. (Salgótarján, 2001)

Szabó Ferenc: Emlékek Schneider Miklósról- húsz esztendő múltán

kimászni a semmiből, megérkezett végre a Pesten vásárolt 600 fm állítható vasállvány (beszerelése a hónap végére várható), készül ezen kívül még 100 m könyvtári állvány, így rövidesen lesz hova rakni a valamit." Február 17-én már arról számolt be, hogy történetkutató feladatok egész sorára kérték, s ő nem mondott ellent, vállalta azokat. Ekkor már álltak a vasállványok, s szintén 600 métert rendelt meg fából. Az anyagiakat rugalmasan biztosította ehhez a tanács: 1968 március 12-én írta le az egyik legfontosabbat: " e héten kezdjük az anyag leszállítását: először a feudális kori megyei anyag és a két város levéltára jön le, majd a IV. fondcsoport többi része." Öröme volt, hogy azokban a napokban kapott telefonvonalat a levéltár. (Apró, de nem érdektelen mozzanat: március 23-án írt először nyomtatott fejlécű levéltári papírra.) Április 12-én a leszállításra váró iratok mintegy harmada hagyta már el Budapestet. Ugyancsak április hónapban tudatta, hogy már a helyhiány fenyegeti, mert a nógrádi nagyvállalatok 1948 utáni iratait is neki kell befogadnia a volt Központi Gazdasági Levéltár utódjától. 1968. augusztus 3-án vethette papírra, hogy már csak mintegy 250 folyóméter vár leszállításra. Ekkor jelezte, hogy a megyei tanács segítségével sikerült rendezni a függő ügyeket, költségvetését 200 ezerrel kiegészítették, az épület fűtését, víz- és áram vezetékeit rendbe teszik. Méltatlanul alacsony illetményét is megemelték. A szükséges utazásokhoz gépkocsit is biztosítottak neki. 1968. november 4-én közölhette: „befejeztem a hurcolkodást, igaz, az utolsó szállítmány még a földön van." A levelekből kiragadott adatok és idézetek tanúsága szerint 1968 végére a lehetőségekhez mérten megtörtént a Nógrád Megyei Levéltár megalapozása. Maga Schneider Miklós is révbe jutott, munkatársaival együtt megkezdhette az intézmény mindenre kiterjedő tevékenységét, családja is megtalálta a helyét. Az ezt követő évtizedben évente többször találkoztunk, kölcsönös látogatások útján is, meg Budapesten. Miklós makacsnak látszó úttörésének, fáradhatatlan munkájának, kiváló felkészültségének híre és megbecsülése bejárta a szakmai berkeket, a nógrádi eredmények sora pár év alatt fogalom lett az országban. 45