Schneider Miklós emlékezete - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 33. (Salgótarján, 2001)

Szabó Ferenc: Emlékek Schneider Miklósról- húsz esztendő múltán

Miklós összekötötte a teljes vagy részleges tematikai cédulázással, s a nehézkesen kezelhető vagy hiányzó egykorú segédleteket a kifejezett történetkutatói igényű új segédlettel egészítette ki. Ezekre támaszkodott a fondbevezetők megírásánál is a hajdani „alapleltárakat" felváltó raktári jegyzékek készítése során. Schneider Miklós úttörő lett Szentesen a levéltári anyagra épített tudományos feldolgozás kibontakoztatásában is. Előtte nem dolgozott ott igazi kutató vénájú, publikáló mentalitású megyei levéltáros. A minisztériumnak a kiváló középkorkutató Borsa Iván, majd pedig a szolnoki levéltárból felkerült Szedő Antal vezette levéltári osztálya az ötvenes évek vége táján három fő „műfajcsoportban" próbálta ösztönözni a vidéki levéltárosokat arra, hogy tollforgatóként szerepeljenek, sőt: váljon vérükké az írás. A centralizált magyar levéltárügy keretei közé tudományos intézményként beszámított vidéki levéltárak szakmai irányítását, viszonylag gyakori kiszállások útján akkoriban ellátó, felkészült és segítőkész minisztériumi szakemberek sikeresen adták tovább ezt a nagyon szükséges célkitűzést. Vörös Károly, Balázs Péter, Kardos Kálmán türelme és biztatása minden elismerést megérdemel. (Alapjában véve a múzeumok mintáját követve, ahol már régen természetes volt, hogy igényesebb kiadványokkal a szakma, érdeklődésfelkeltő füzetekkel, újságcikkekkel pedig a nagyközönség elé lépnek.) A levéltárosok számára elérhető legegyszerűbb forma az első műfaji csoport - az ismeretterjesztő hírlapcikkek írása volt, leginkább néhány érdekes és aktuális dokumentum alapján. (Korjellemző, hogy az évi beszámolójelentésekben ezekről egyenként említést kellett tenni, csakúgy, mint a hasonló előadásokról, vagy a levéltárbemutatókról.) Miklós szívesen írt jónéhányat, mindig vonzó megfogalmazásban. Méginkább ambicionálta, hogy - a második preferált műfajként - a szakma sokszorosított belső folyóiratában, a Levéltári Híradóban majd főképpen a folytatásban, a Levéltári Szemlében közreadja a szentesi, majd azután a salgótarjáni személyes vagy közös munkatapasztalatokat, fondismertetéseket, rendezési terveket, selejtezési útmutatókat, igazgatás- és szervezettörténeti dolgozatokat, beszámolókat. 39