Schneider Miklós emlékezete - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 33. (Salgótarján, 2001)

Horváth István: „Csöndes mosoly- józanító irónia"

lentették, hogy az értelmiség zömében az ellenforradalmat támogatta. Ez nem igaz."- Az idézetet azért tartottam ideillőnek, mert megmutatta a Nógrádban akkor - elsősorban az uralkodó párt hangadó vezetőinél - differenciálatlanul uralkodó szélsőséges értelmiség-ellenesség meglétét. Az országos változások hatására az 1960-as évek elejétől érzékelhető változások érlelődtek, és lassú változások váltak jellemzővé Nógrádban is. A kulturális területen három, egymással összefüggő elképzeléssor - ma azt mondanánk projekt - megvalósítása vette kezdetét, amelyre azóta sem találtunk példát, sem a megyei irányítás, sem egyetlen településünk újkori történetében. 1963-ban a legmagasabb szintű megyei politikai testület, az MSZMP megyei bizottsága döntött a szakemberek - burkoltan a különböző területeken dolgozó értelmiségi csoportok - megyébe telepítéséről. Mintegy ezer, magasan képzett „munkaerő" igényt fogalmazott meg ez a döntés. 1964 szeptemberében a megyei kulturális központ, a megye székhelyének sokoldalú, a megye egészére is hatást kifejtő szellemi erőinek fejlesztéséről döntöttek ugyanezen a fórumon. Mindezek szakszerűségét az a szociológiai vizsgálat volt hivatott biztosítani, amelyet - helyi szakemberek bevonása mellett - a Társadalomtudományi Intézet munkatársai irányítottak és végeztek.' Az elhatározások számunkra különleges jelentőséggel bírnak. 1962 óta minden megyei, városi, tanácsi, városfejlesztési tervben megfogalmazódott a megyei levéltár hazatelepítésének gondolata. A fentebb felidézett dokumentumok már a döntésről értesítettek bennünket. További figyelemre érdemes vonása a kor kulturális elképzeléseinek, hogy az azokban foglaltakkal mind a megyeszékhely, mind a megye akkori vezetői, testületei egyetértettek. így a döntés - noha elsősorban és formailag a salgótarjáni kulturális gondok megoldásáról szólt - mindig megyei kitekintésű volt. A politikai elhatározásokat szakmai - mondhatni - tudományos tartalmú elhatározások követték. Az 1960-as évek közepén még nem is érkezett vissza a levéltár, bár országos programban is megjelent a megyei intézmény iránti szakmai igény. A folyamatokat kedvezően irányította, hogy 14