Schneider Miklós emlékezete - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 33. (Salgótarján, 2001)

Horváth István: „Csöndes mosoly- józanító irónia"

1964-ben elhatározás született a megyei monográfiának a kor szemléletének megfelelő megírására. Ennek az időszaknak a hangulata tehát kedvező volt a levéltári munka újraszerveződésére is, amely rövidesen kezdetét vette. 2. „Iratok közt nőttem fel" Az 1960-as évek elejére - közepére nyilvánvalóvá vált. hogy Nógrád ,.krónikus" szakember - értsd: mérnök, közgazdász, orvos, jogász, tanító, tanár hiánnyal kiizd. Népművelő, muzeológus, levéltáros lényegében ismeretlen szakmává, értelmiséggé változott e tájon. E hiány miatt küszködve nem, vagy pedig csak alig tudja sokirányú feladatait teljesíteni. Az okok több rétegűek voltak. Mindenesetre tény. hogy e felismerés eredménye lett a már fentebb említett „szakemberes" döntés. A levéltár esetében az is meghatározó motívummá lett. hogy a korábbi állami intézmények „tanácsosítása" napirendre került. A mindezek hatására meghirdetett levéltárigazgatói feladat ellátására Schneider Miklós (1933-1981), a fájdalmasan korán meghalt tanárember, levéltári gyakorlattal bíró szimpatikus fiatalember jelentkezett, és ő el is nyerte az intézményépítő állást. Schneider Miklós tizenharmadik levéltárosként kezdte meg a pályáját Nógrádban. A szakma iránti tiszteletet, szeretetet otthonról hozta. Iratok közt nőttem fel - mondta egyszer tréfásan. Édesapja - az idősebb Schneider Miklós előbb a Fejér megyei levéltárat (1928-1938), később haláláig a Vas megyei levéltárat (1938-1945) vezette.

4 A szakmai munkát valóságosan a nulláról kellett kezdenie új munkahelyén. A megyei iratanyagot Budapestről kellett haza, Salgótarjánba telepíteni, - ahová 1952-ben, a megyeszékhely költözése miatt került - miután akkor nem tudtak az új megyeszékhelyen megfelelő helyet biztosítani a levéltárnak. Az ideiglenesen rendelkezésre álló épületben - a volt bányai kórház igazgatósági épületében - a fiatal igazgató nagy lendülettel vágott a feladat elvégzésének. Az „élettelen élet", ahogy a legelső újságnyilatkozatában az iratanyagot kedveskedve nevezte

5 a keze, és segítője munkája nyomán 15