Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

7. A megye jegyzői a két világháború között és a II. világháborúban

Ugyan a belügyminiszter 1939-40. évi költségvetési beszédében utalt a közigazgatási reformok további folytatására, a világháború elvonta a kormány figyelmét e munkáról. Még a jegyzők országos egyesületének kiadásában elkészült községi törvényjavaslatnak sem volt visszhangja. A 36 §-ból álló tervezet hibaként értékeli azt a gyakorlatot, hogy a képviselő-testület egyesek konkrét ügyében is dönt és benne a szakértő elem, a jegyző legfeljebb előadóként szerepelhetett. „A jegyző felelős a község vezetéséért anélkül, hogy közhatalmat gyakorolhatna. A szakigazgatás a munkaterhek nagy részét a községekre hárítja, elsősorban a jegyzőre, s így nincs ideje a községi ügyekkel való foglalkozásra. A községi elöljáróság olyan intézmény, mely az életben kevéssé érvényesült, azt meg kellene szüntetni." A javaslat feleslegesnek tartotta a községi illetőség és a járás intézményét is. 1940. január 12-én a vármegye törvényhatósági bizottsága megegyezett Bars és Hont vármegyékkel a Honttal közös alapok vagyonának megosztásáról, így aztán például a vármegyei nyugdíjalapból 15 %-ot (8837 P. 64 f.) Hont vármegye kapott meg. Nógrád vármegye ugyanis 207 nyugdíjast tartott el, Hontban pedig csak 35 maradt. 1941 szeptemberében indította meg az Egri Községi Közigazgatási Tanfolyam első rendkívüli, rövidített tanulmányi idejű kurzusát, melyen a visszacsatolt erdélyi községek részére képeztek onnan jelentkezett hallgatókat. Kassán pedig újra megkezdte működését a közigazgatási tanfolyam. 1941-ben fogadták el és hagyták jóvá az 1941. január 1-től érvényes közigazgatási járási és a járások területi beosztását taglaló vármegyei szabályrendeletet. A vármegye hat járásában 3 város, 12 nagyközség és 63 körjegyzőség volt ekkor.

98 Magyarország hadbalépése után a területnövekedés miatt olyan mértékben vándorolt a visszacsatolt területekre a szakképzett jegyzői munkaerő, hogy néhányan már egyenesen a jegyzői pálya elnéptelenedéséről beszéltek. 1942-ben a jegyzőket is érintő legfontosabb változás az volt, hogy életbe lépett az 1942: XXII. te. Ebben a vármegyei, városi és községi állásokat a törvényhozás további rendezéséig, legkésőbb 1947. december 31-ig kinevezés útján töltötték be. A törvény módot adott ugyan áthelyezésre és - ha ezt a tisztviselő nem fogadta el - végelbánás alá vonásra. A törvény alkalmas volt az időszakos és helyenkénti szakemberhiány pótlására. Az áthelyezéskor azonban rendszerint magasabb bért kaptak a tisztviselők és megnyílt a jegyzők előtt a lehetőség arra is, hogy a kmevezés útján átlépjenek az előlük eddig elzárt vármegyei, városi fogalmazói állásokba. A háború által fokozott munkaterhét ellensúlyozni is igyekezett a kormányzat. Pl. az anyakönyvi kivonatok kiállításából származó jövedelmek felét olyan LOTA 259-261. p.; 4/1939. sz. NHL. (1939. július 27. 4-5. p.); Egy nap a losonci Rákóczi-fiúinternátusban. NHK. (1939. január, 15-16. p.); Rákóczi Fiúinternátus. NH. (1940. június 8.) 98. CSIZMADIA 1976. 481-482. p.; VARGA 83. p.; 6/1940. sz. NHL. (1940. május 16. 5-6. p.); 94/1941. sz. NHL. (1941. október 23. 13-16. p.), 38/1941. sz. NHL. (1941. május 1.1-2. p.); A Kassai közigazgatási tanfolyam hirdetménye. NHL. (1942. április 30. 1-2. p.); Szervezési szabályrendelet Nógrád vármegye közigazgatási és területi beosztásáról. NHL. (1941. november 13. 1-2. p.; 1941. június 12. 8-9. p.) 90