Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

7. A megye jegyzői a két világháború között és a II. világháborúban

magyar közszolgálatnak, bogy tőle már szinte nem lehet várni a hivatása maradéktalan teljesítését." Meg kell jegyezni, hogy a jegyzők megyei mozgalmáról a helyi lapban egyre kevesebb hír jelent meg. Küszöbön állt a Felvidék visszavétele és a felfokozott várakozásban a jegyzői egyletről szóló hírek háttérbe szorultak. 1938. február 1-én a jegyzői árvaház egyesülete javára Karancsságon is magyarnóta estet rendeztek, a törvényhatósági bizottság pedig 1939. évi költségvetése terhére 100 pengőt adományozott a jegyzői üdülőház létesítésére. Az első bécsi döntés (1938. november 2.) alapján a Felvidék déli részét megszállták a magyar csapatok, Nógrád vármegye visszakapta az első világháború után elcsatolt területei egy részét. 1939. január 1-én A Munka már az ezzel kapcsolatos közigazgatási terület-átcsatolásokról tudósított: Hont Bars megyével egyesült Léva székhellyel. A tudósítás felsorolta azon falvakat is, amelyek ezzel kapcsolatban Nógrád vármegyéhez kerültek: Apátújfalu, Bátorfalu, Csáb, Dacsókeszi, Erdőszeles tény, Ipolybalog, Ipolyharaszti, Ipolykeszi, Kicsalomja, Kóvár, Leszenye, Lukanénye, Nagycsalomja. Mivel a visszacsatolás gyorsan következett be, az önkormányzatokat nem választással, hanem kinevezéssel állították vissza. A 273 felvidéki jegyzőség betöltésénél az a szempont érvényesült, hogy elsősorban a felvidéki magyar értelmiséget helyezzék el. A cseh közigazgatás szolgálatában állott tisztviselőket igazolás alá vonták a helyi igazoló bizottságok. Holota János így írt erről: „Nem volt elképzelhető, hogy a visszacsatolt területeknek más közigazgatása legyen, mint az Anyaországnak. Minthogy azonban a két területen kétféle közigazgatás folyt, az összeolvasztás módszeréhez kellett folyamodni. A Felvidéken népiesebb volt a közigazgatás, az Anyaországban pedig inkább kötött. Ezt a két típust össze kellett egyeztetni. Ezenkívül a Felvidék szociális, gazdasági és társadalmi berendezkedésében szükség volt arra, hogy a községi önkormányzat elhatározásában szabadabb legyen." Nógrád vármegyében a belügyminiszter 12 személyt nevezett ki, a vármegye alispánja pedig 24 személyt hívott meg a törvényhatóság rendes tagjai sorába a volt megszállt területekről. Körülbelül olyan horderejű átcsoportosítás zajlott le a jegyzői állásokban is, mint az első világháború kitörésekor, vagy a forradalom után. Ideiglenesen jegyzőhiány is volt, amely az aljegyzőknek, írnokoknak lehetőséget adott a ranglétrán való feljebb emelkedésre. Ekkor és a háború kitörése után jelentek meg a jegyzőségekben a női munkaerők. Bár a nagyobb létszámú nagyközségekben és városokban már az első világháború után alkalmaztak nőket, de jegyző, aljegyző nem került ki közülük, már csak azért sem, mert a közigazgatási tanfolyamok hallgatói nők nem lehettek. Még 1938. december 15-én birtokába vehette a vármegyei tanítótestület és a jegyző egyesület a losonci Rákóczi Fiúinternátust (a cseh uralom alatt Komensky volt az intézet névadója.) A szlovák anyanyelvű tanulók szlovák területre költöztek. Bár az ingóságok és a magyar nyelvű könyvtár megmaradtak, az internátus működése csak 1940 őszén kezdődött meg újra.

97 97. CSIZMADIA 1976. 480-481. p.; A Jegyzők Országos Árvaház Egyesülete... M. (1938. január 15.); 85/1938.sz. N és HvHL. (1938. október 13.10-11. p.); Közigazgatási hír. M. (1939. január 1.); HO89