Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)
7. A megye jegyzői a két világháború között és a II. világháborúban
a vizsgarend is: 1937-től az első év végén alapvizsgát, a második év végén pedig képesítő vizsgát vezettek be, mindkettő szóbeli és írásbeli részből állt. Az országos jegyzői egyesület a jegyzők számára üdülőházat szeretett volna építtetni. A kérelemre a vármegye törvényhatósági bizottsága 1000 pengő egyszer s mindenkorra szóló segélyt szavazott meg. 1937-ben a jegyzői karnak egy újabb támogatója akadt: a Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara, amely akciót indított a jegyzők indokolt és megfelelő tehermentesítése érdekében. A kamara az erről szóló felterjesztésében megállapította, hogy a körzetébe tartozó jegyzői kar (a Nógrád megyei is), mely nélkülözhetetlen a mezőgazdasági igazgatáshoz szükséges adatgyűjtéseknél, mely a mezőgazdasági bizottságokat életre keltette, gazdasági előadásokat, tanfolyamokat rendezett, gazdaköröket szervezett, a kamarának mindig becsületesen, odaadással dolgozott. A felterjesztéshez csatoltak egy kimutatást is arról, hogy a jegyzői kar akkori munkaterhe meghaladta az emberi teljesítőképesség határát. A kamarának e terhek csökkentésére irányuló javaslatai a következők voltak: - mentesíteni a jegyzői kart minden végrehajtás, adókivetés és behajtás alól, - a községi elszámolások határideje június hő vége legyen, - mentesítsék a jegyzőket a pártpolitikai tevékenység alól, - emeljék létszámukat ott, ahol a fenti intézkedések ellenére is szükség lenne rá. Az 1930-as évek végén megfigyelhető központosítási törekvésekkel szemben az országos jegyző egyesület tartotta napirenden állandó követeléseivel a közigazgatás reformjának ügyét. Az országos egyesület például drámai feliratot terjesztett a kormány elé, melyben azt kérte, hogy szűnjenek meg a községháztartási korlátozások, állítsák vissza az önkormányzatokat legalább abba az állapotba, amelyet az érvényes községi törvény a gyakorlatban kialakított. A községek fejlődése érdekében állítsák vissza azt a kört, melyen belül szabadon mozoghatnak és készüljön el egy új községi törvény az önkormányzat biztosítására. A megyei jegyző egyesület 1937. október 17-én a megyéhez Hontból átcsatolt körjegyzőség központjában, Drégelypalánkon tartotta évi rendes közgyűlését, melyen ketten is felolvasták értekezésüket. Az egyik dr. Jakschitz Mihály etesi körjegyző volt, aki Az íratlan törvény címmel tartott előadást, a másik Deák Ferenc hugyagi aljegyző volt Falukutatás és a jegyző című dolgozatával. E gyűlésen is ismertették az összefoglalt kari kívánságokat. A tisztújítás során elnökké Gálffi Nándort, alelnökké dr. Lehotzky Károlyt és Horváthy Árpádot, főjegyzővé Raffai János, jegyzővé Wolff Bélát, pénztárnokká pedig Regős Jánost választották. A közgyűlés után a vasúti restiben tartottak társasebédet az összesereglett egyleti tagok. % 1938-39-ben is a jegyzők tehermentesítése volt a jegyzők országos egyletének fő követelése, de a községi szervezet megújítását, új községi törvény létrehozását is kérték. Keresztes-Fischer Ferenc 1939. évi költségvetési beszédében elismerte, hogy „a községi jegyző sokszor olyan rettenetesen túlterhelt páriája a 96. CSIZMADIA 1976. 439, 471-472., 481. p.; 52/1936. sz. N és HvHL. (1937. június 10. 3. p.); A Tiszajobbparti Mezőgazdasági Kamara akciója... M. (1937. szeptember 11.); Jegyző egyesületi közgyűlés. NH. (1937. október 17.) 88
