Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

4. A vármegyei jegyző egylet országos elismerésétől a jegyzői képesítés átalakításáig

gedélyek elkészítéséért kérhették a jegyzők, de igen sok volt a legalacsonyabb díjtételért (50 krajcár) végzendő munkák száma is. Az év végén teljesült a megye jegyzői karának régi kívánsága: a vármegye szabályrendeletben rendezte a jegyzői fizetéseket. A rendeletben a jegyzők jövedelmeit (a jegyzői földeken és terményjárandóságokon kívül, melyek nem mindenhol voltak szokásban) négy osztályba sorozták: 1. a fizetés, 2. a lakbér vagy természetbeni lakás, 3. átalányok, 4. a három községnél nagyobb körrel bíró körjegyzőségekben kötelező írnoktartási átalányok. Sok helyen azonban e fizetésrendezés azzal az eredménnyel járt, hogy a községek által addig megszavazott összegeket mérsékelték. A nagyközségeknél a legmagasabb fizetést Salgótarjánban adták (évi 1200 forint), a legkevesebbet Csecsén (400 forint). A körjegyzők közül a zagyvái élvezte a legnagyobb fizetést (évi 850 forint), a legkevesebbet pedig három körjegyzőségben (évi 400 forint) kaptak. Bár az írnoktartás az erre szolgáló átalány bevezetésével általánossá vált, segédjegyzőt ekkor még csak három helyen alkalmaztak: kettőt Salgótarjánban és egyet-egyet a Losonctugári és a Bujáki Körben.

47 1888. november 4-én a jegyzők minősítéséről és szakképesítéséről közölt cikket a Nógrádi Lapok és Honti Híradó. A szerző itt már felveti a jegyzői noviciátus, a jegyzőgyakornok (jelölt) állásának rendszeresítését. A megyei jegyzői egylet 1889-ben, március 24-én tartotta újabb közgyűlését Balassagyarmaton, melyen igen kevesen, mindössze 15-en vettek részt és 57-en maradtak távol. Ekkor a nyugdíjigényeket még mindig az 1888-ban érvényben volt szabályok alapján tárgyalták és elégítették ki. Nyugdíjintézeti tisztikart is választottak: az elnök újra Draskóczy Ede lett. A közgyűlés kérelmezte a törvényhatóságtól, hogy a behajthatatlan követeléseket leírhassák, illetve azt, hogy azon összegeket, melyeket a községek 1884-től a nyugdíjalap terhére nem fizettek be, a terhükre írják. 1889 őszén a községi és körjegyzők országos egylete a kormányhoz emlékiratot terjesztett fel a közigazgatás államosítása érdekében. A helyi egyletektől üyen értelmű kezdeményezéseket, ötleteket, dolgozatokat kértek.

48 Nógrádban a megyei jegyzők 1890 novemberében juttatták el a törvényhatósági bizottsághoz azt az emlékiratot, mely a tervezett államosítási törvényre vonatkozóan a kar érdekében megfogalmazott javaslatokat tartalmazta. Egy jegyzőnek a Nógrádi Lapok és Honti Híradóban ekkor megjelent cikke a tervezett államosítás esetén a községi közigazgatás újjászervezésére irányuló ötleteit fejtette ki. (A javaslat tulajdonképpen megegyezett az országos jegyzői egylet által a kormányhoz benyújtott, a jegyzők kinevezéséről szőlő memorandummal.) Melyek a tervezet legfőbb pontjai? 47. A jegyzők és körjegyzők... NL. és HH (1888. i'ebruár 26.); A községi és körjegyzők nyugdíjintézete. NL. és HH. (1888. május 20., 1888. június 3., 1888. június 24.); NML IV. 402. 120, 163, 242/1888.; Nógrádvármegye tavaszi közgyűlése. NL. és HH. (1888. június 3.); NML IV. 402. 139, 281/1888.; A községjegyzők minősítésének kérdéséhez. NL. és HH. (1888. november 4.); Alispáni jelentés. NL. és HH. (1888. december 30.) 48. A községi és körjegyzők... NL. és HH. (1809. március 24.); A községi és körjegyzők egyesületének... NL. és HH. (1889. október 13.); NML IV. 402.33, 55/1889. 38