Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

4. A vármegyei jegyző egylet országos elismerésétől a jegyzői képesítés átalakításáig

gadására is, mert az intézeti alapszabály 26. §-a értelmében segélyeket csak akkor adhattak, ha a nyugdíjigények az alap jövedelméből kielégítést nyertek.

46 A sziráki járás jegyzői kara Schmidt József lőrinci körjegyző vezetésével tisztelgő látogatást tett Hanzély László országgyűlési képviselőnél megválasztása alkalmából 1887. augusztus 7-én. Schmidt beszédében azt állította, hogy fontos munkája és szerepköre ellenére a jegyzői kart sem az ország, sem a megyék nem becsülik meg kellőképpen és nem emelik olyan színvonalra, amelyet képzettsége és hivatali állása alapján megérdemelne. Végül ismertette a megyei jegyzői kar kérését is: „... ismételten azon kérelemmel járulunk Nagyságod elé, hogy a községi és körjegyzői intézményt kegyes pártfogásával az országházban is támogatni, annak fejlesztésében közreműködni és e czélra és ily értelemben az országos mozgalom megindítása és támogatására a honatyákat is megnyerni kegyeskedjék". Az 1888. évi egyesületi közgyűlést február 21-én igen alacsony részvétellel tartották meg Balassagyarmaton: mindössze tizenhármán jelentek meg. Schmidt József javaslatára a közgyűlés kimondta, hogy a jövőben indokolatlanul hiányzó jegyzők a nyugdíjalap javára öt forint bírságot fognak fizetni. Felemelték az új tagok belépti díját is 50 forintra. A sziráki járás jegyzői újból indítványozták a nyugdíjalapnak fizetendő községi hozzájárulás kötelezővé tételét, mert a nyugdíj és segélyösszegek tovább már nem voltak csökkenthetők. Draskóczy Ede egyesületi elnök javasolta a kényszerhelyzet miatt a segélyek és nyugdíjak időszakos leszállítását úgy, hogy amint az alap jövedelmeit sikerül gyarapítani, az elvont összegeket a jogosultaknak utólag megfizetik. Kérte a közgyűlés, hogy az alispán vegye be javaslatai közé azt az alternatívát is, hogy a községek is fizessenek jegyzőik után évdíjat a nyugdíjalapba, hiszen ez más törvényhatóságoknál már bevett gyakorlat. Fontos döntése volt még a közgyűlésnek, hogy ezentúl a jegyzőkari gyűléseket vándorgyűlésként, a járások székhelyein tartsák meg. Ezt a javaslatot egyhangúlag fogadták el, mert a rendszeresen Balassagyarmaton tartott találkozók miatt a távolabb lakó jegyzőket állandóan nagyobb utazási költségek terhelték. A régi rendszer megmaradása mellett a távolmaradókra kirótt öt forint bírság igazságtalan lett volna. A törvényhatósági bizottság május 30-án tárgyalta az alispán alternatív javaslatait a nyugdíjalap jövedelmeinek szaporítására. A községekre kivetett pótadó helyett osztályozásuk arányában évi járulék fizetése mellett döntöttek: Losonc város évi 15, a nagyközségek 10, a körjegyzőségi székhelyek 5, a többi kisközségek pedig 3 forintot fizettek. Megemelték a jegyzők által addig fizetett 15 forint évdíjat 18 forintra, egyben módosították a nyugdíj-szabályrendeletet is. E szerint az intézet elnöke évi 100, jegyzője pedig 50 forint honoráriumot kapott. Utóbbiakat a belügyminiszter nem hagyta jóvá az egylet nemes és jótékony célja miatt. A törvényhatósági bizottság ugyanakkor szabályrendeletben rendezte a magánmunkálati díjakat iratfajtánként, terjedelmi és a bennük foglalt vagyoni érték szerint csoportosítva. A legmagasabb, 3 forintos díjakat a felszólamlást katona elbocsátási, ideiglenes mentességi és kivételes nősülési en46. NML IV. 402. 76, 225/1887.; A vármegyei községi és körjegyzők. NL. és HH. (1887. július 24.); A szirákjárási jegyzői kar tisztelgése... NL. és HH. (1887. augusztus 7.) 37