Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

4. A vármegyei jegyző egylet országos elismerésétől a jegyzői képesítés átalakításáig

goknak részletfizetést engedélyeztek négy évre és azt a javaslatot tették, hogy az évdíjat ezután a községek közvetlenül az egyletnek fizessék, azt a jegyző kézhez ne kaphassa. Ugyanakkor elhatározták, hogy kötelezvényeket nem fogadnak el a hátralékok rendezésére, mert azt csak bírói ítélet és ingatlanvagyon megléte esetén tudják érvényesíteni. Javasolták, hogy hatékonysága és gyorsasága miatt inkább a közigazgatási utat vegyék igénybe. Egy furcsa kérést is tárgyaltak: Zirnányi Ferenc csecsei jegyző a helyébe választott fia, Zsigmond javára le akart mondani az 1874 óta befizetett nyugdíjintézeti tagságáról. Mivel azonban ezen jogai személyhez kötöttek voltak, a kérését elutasították. Módosították a nyugdíjintézeti alapszabályokat is, amennyiben 10-15 évi szolgálat után 300 forint, 15-20 év között 330 forint, 20-25 év között 360 forint, 25-30 év között 400 forint nyugdíjat állapítottak meg. Azok azonban, akik 1874-ben (alapító) tagjai voltak az intézetnek és 60 éves korukban váltak munkaképtelenné, szolgálati idejük figyelembe vétele nélkül teljes nyugdíjat kaptak. E közgyűlésen nyugdíjazták évi 400 formt nyugdíjjal 50 évi jegyzői működés után, 70 éves korában Árvay Józsefet, a jegyzői kar nagy öregjét. Az idős jegyzőt ünnepelték társai, akinek „az elérzékenyülés kebelébe fojtotta a hangot s csak mindnyájunkat egyszerre ölelni akaró kitárt karjai s a kézszorítás beszéltek oly fenséges szívbeszéddel, hogy a gyűlés percekig megszakadva, néma csendben s könnyben ragyogó szemekkel viszonozta érzékeny búcsúzását általánosan tisztelt veterán tagjának." Árvay József helyét a jegyzővizsgálati bizottságban Szabó Károly diósjenői körjegyző vette át. A központi egyletbe ez évben is Draskóczy Edét, Schmidt Józsefet és Papp Jánost választották meg küldötteknek. A gyűlés elítélte Szilágyi Virgil országgyűlési képviselőnek az Egyetértés című lapban megjelent, a jegyzői kart gyalázó beszédét. Minden tagnak figyelmébe ajánlották Barta Lászlónak a jegyzői mtézmény honi történetéről szóló művét. Schmidt József indítványára elítélték a közel lakó, ám távolmaradt jegyzőket, különösen Ticsénszky József gyarmati jegyzőt. Schmidt interpellálta az elnököt is, hogy a megbízott járási korelnökök mit végeztek, aki csak azt válaszolhatta, hogy bizony azok érdemben még jelentést sem tettek. A nyugdíjak mértékét megállapító határozatot nem hagyta jóvá a törvényhatósági bizottság, mert az intézeti tőke akkora összegek kiutalását nem tette lehetővé. Az egyletet új határozatok hozatalára utasította. Addig pedig, hogy a nyugdíjazottak odáig is ellátatlanul ne maradjanak, a megszavazott nyugdíjak felét engedte csak kiutalni. Árvay József is csak 200 forintot kapott, de még ezt az összeget sem élvezhette sokáig: miután Vácra költözött, 1883. február 3-án meghalt. Halála előtt érdemei elismeréséül a király a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. (Ellentmondásos kor - ellentmondásos életutak: Árvay József nemcsak 1861-ben, de 1848-ban is képviselőjelölt volt a nógrádi választókerületben, mégis kitüntetést kapott a szabadságharcot vérbefojtó királytól.) Nem tudni, hogy február 5-én tartott temetésén voltak-e jelen nógrádi jegyzők is.

41 41. Ego: Az ország napszámosai I. NL. és HH. (1881. október 23.); Tanügy. NL. és HH. (1881. november 6.); Meghívás. NHÉ. (1882. június 4.1. p.); A megyei jegyzői testület. NL. és HH. (1882. június 25.); Nógrádmegyei községi és körjegyzők... NL. és HH. (1882. július 9.); Árvay... NL. és HH. (1882. augusztus 6.); NML IV. 402.151 /1882., Gyászhír. NL. és HH. (1883. február 25.) 33