Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

4. A vármegyei jegyző egylet országos elismerésétől a jegyzői képesítés átalakításáig

A törvényhatósági bizottság Losonc város 1883 tavaszán hozott azon határozatát sem hagyta jóvá, mely szerint a városnál alkalmazott jegyzőknek a megyei jegyzői nyugdíjalapba fizetendő tagdíjait magára vállalja. Pedig élihez a városnak meg voltak az anyagi forrásai. Attól féltek a bizottsági tagok, hogy megyeszerte ilyen mozgalom indulna és ez az elszegényedett községek újabb megterhelését vonná maga után. 1883 másik furcsa esete az volt, hogy Csengerháza községet meg kellett szüntetni és Mátraverebélyhez csatolni, mert a községben csupa asszony lakott, így elöljáróságot sem tudtak alakítani. Az 1883. június 14-én tartott egyleti gyűlésen újra módosították a nyugdíjintézeti szabályrendeletet. Az ügyeket ezután az elnök, egy ellenőr (aki jegyző is egyben), illetve öt választmányi tag intézte. Az egyleti tisztújítás során elnökké ismét Draskóczy Edét, jegyzővé és ellenőrré Bálás Miklóst, választmányi tagokká pedig Schmidt Józsefet, Papp Jánost, Draskóczy Samut, Wagner Sándort választották meg. Végre összeállították járásonkét a nyugdíjintézeti hátralékok jegyzékeit, s azt beszedésre az alispánhoz küldték. A sziráki járás jegyzői újból indítványozták járási körök alakítását, javasolták, hogy a fegyelmi eljárásnál nyerjen befolyást az egylet is, illetve azt, hogy a jegyzői munkaerők számát növeljék. A jegyzők szervezett képzéséről a kiegyezés után nem intézkedett a törvényhozás, de a magasabb közigazgatási tisztviselőkéről sem. Az 1883. évi I. te. (a képesítési törvény) 6. §-a a jegyzők képesítésére hat középiskola elvégzését, egyéves közigazgatási vagy segédjegyzői gyakorlatot, végül vármegyei bizottságok előtt leteendő jegyzői vizsgát írt elő. A közigazgatás bonyolultabbá válásával a jegyzők megfelelő szakmai ismeretek nélkül egyre nehezebben birkóztak meg feladataikkal. Ezért a 80-as évektől többször hallani, hogy a jegyzők felemelik szavukat szervezett képzésük érdekében. Különösen a század végén voltak gyakoriak az üyen jellegű követelések. Az országos jegyzői egylet javasolta például, hogy a jegyzői képzéshez nyolc középiskolai osztály elvégzését kellene feltételül szabni. Ismételten kérték elméleti és gyakorlati iskolák, tanfolyamok létesítését is. Minden hivatalos rendelet nélkül 1890-ben Pozsonyban, 1894-ben Nagykárolyban, 1899-ben pedig Nagybecskereken kezdődött jegyzői tanfolyam.

42 Még 1883-ban határozták el, de csak 1884. január 1-én lépett hatályba Nógrád vármegye új területi felosztása. Ekkor a megyéhez tartozó egy város, 13 nagyközség és 58 körjegyzőség hét járás (balassagyarmati, rétsági, szécsényi, sziráki, füleki-salgótarjáni, losonci, gácsi) között oszlott meg.

43 1884-ben életbe lépett a jegyzői egylet új ügyrendje és az azévi közgyűlés már ennek alapján tartatott meg június 19-én. Egyik legfontosabb napirendi pont az volt, hogy a nyugdíjintézeti alaptőke gyümölcsöző elhelyezéséről gondoskodjanak egy, a megyeszékhelyen lévő pénzintézet kijelölésével. A döntésről nem maradt fenn beszámoló. A gyűlésről szóló hírlapi cikkben olvashatunk először azon kedélyes közebédről és mulatságról, melyek azután a jegyzőkari gyűlések rendes kísérői lettek. 42. NML IV. 402. 48, 53/1883.; Nógrádmegye tavaszi közgyíilése. NL. és HH. (1883. június 3.); Wagner Sándor: Jegyzőkönyv. NL. és HH. (1883. augusztus 12.); CSIZMADIA 1976.175. p.; Uő. 1984. 517. p. 43. Nógrádmegye újabb felosztása. NL. és HH. (1883. április 22.) 34