Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

4. A vármegyei jegyző egylet országos elismerésétől a jegyzői képesítés átalakításáig

4. fejezet A vármegyei jegyző egylet országos elismerésétől a jegyzői képesítés átalakításáig (1881-1901) „...- mi nógrádmegyei jegyzők, valósággal élőhalottként tűnünk fel. Nem jut eszébe senkinek, hogy ég a ház felettünk?" (Papp Gyula: A megyei körjegyzőkhöz) A jegyzői mozgalmak történetének ezen szakaszában a vármegyei jegyző egylet két évtizedes harcot vívott, más megyékbeli és az országos jegyző egyesülettel karöltve, a jegyzői kar társadalmi megbecsüléséért. 1881. január 30-án Papp Gyula sámsonházi (mátraverebélyi) jegyző az e fejezet mottójában szereplő szavaival kezdte azt a cikkét, melyben tütakozott a jegyzői magánmunkálatok megszüntetésére, illetve annak zugírászattá minősítésére irányuló törekvések ellen. Ugyanis az ügyvédi rendtartás módosításáról szóló törvényjavaslat 96. §-a, melyet éppen akkoriban tárgyaltak, ezt célozta volna. Tütakozásra, annak megfogalmazása céljából pedig a megyei jegyzői egylet összehívására szólította fel a megye jegyzőit, illetve az egylet elnökét. (A jegyzői magánmunkálatok a jegyzők jelentős jövedelmi forrását alkották, de a nép is szívesebben fordult az olcsóbb, problémáit jobban értő és megértő jegyzőkhöz mint az ügyvédekhez.) A felhívásra válaszolva Draskóczy Ede jegyzőkari elnök azt válaszolta, hogy ő bizony ott sem volt az őt megválasztó közgyűlésen s megválasztásáról is csak a jegyzőkönyv megküldése után, 1880. november 23-án értesült. Kétségét fejezte ki aziránt, hogy egyáltalán tekintheti-e magát az egylet vezetőjének. A jegyzői zugírászat ügyében Draskóczy tárgyalt Pokorny Gusztáv megyebizottsági taggal, aki a törvényjavaslat 96. §-a ellen a törvényhatósági bizottsághoz indítványt terjesztett be. Az egyesület elnöke azonban a legfontosabbnak az egylet belső ügyeinek rendezését tartotta, ő ugyanis még a tagok névsorát sem ismerte. Ezért arra kérte a megye jegyzőit, hogy az összehívandó közgyűlés határidejére és az egyletre vonatkozó adatokat hozzá küldjék el, a tagdíjakat pedig a pénztároshoz, Bálás Miklóshoz. Endrődy Géza ceredi (vecseklői) jegyző Draskóczy mellé állt és az egyletet a pogonyi kupaktanácshoz hasonlította, mely „óhajtaná vágyainak teljesülését, gyűlésez, ülésez, tervez átgondolt czél nélkül, homokra építi azt az erős várat, mely az állami közigazgatás bevehetetlen erősségét lenne hivatva képviselni, szóval édes keleti semmittevésben várja, hogy a sült galamb a szájába repül24