Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)
2. Jegyzők Nógrád vármegyében a községrendezés koráig
te kötelességeit hivatali hanyagságból, vagy a közigazgatás körében visszaéléseket követett el. Betegség, öregség, halál esetére szóló anyagi juttatásokat segély és nyugdíjpénztárak, valamint gyámintézetek felállításával biztosított a törvény, de valójában ezen intézetek létrehozásáról a vármegyék voltak kötelesek gondoskodni. (A második községi törvény - az 1886. évi XXII. törvénycikk - e rendelkezéseket lényegileg megerősítette.) Ezen intézkedések azonban csak átmenetileg és nem kielégítően rendezték a jegyzők tisztességes megélhetését, nyugdíját. 22 Nógrád vármegyében 1872 tavaszán kezdődött meg a községi törvény végrehajtása: a törvényhatóság március 12-én határozta meg a községrendezés végrehajtásának alapelveit. Ennek a jegyzők választására, helyzetére vonatkozó passzusait érdemes elolvasni: „Minden nagy községnek és szövetkezett kis községekből álló csoportozatnak kell bírnia egy törvényes, legalább 400 forinttal s lakással díjazott jegyzővel, megjegyezve, hogy az soha semminemű közpénz kezelésébe, azonnali elmozdítás terhe alatt nem avatkozhatik, a csoportok megállapítását végérvényesen ezen bizottmány eszközli, a községek jegyzői illetménye tekintetében, ha meg nem egyeznének, az arányt az alispán határozza meg." A községi törvény végrehajtása előtt, 1871. július 9-én Tóth Vilmos belügyminiszter körrendeletben hívta fel a főispánok figyelmét arra, hogy jegyzőkül „értelmes, higgadt gondolkodású egyének választassanak meg, mert a jegyzők közvetlenül érintkezvén a néppel, általában azok minden politikai cselekvéseire nézve irányadó befolyást gyakorolnak." Ezért rendelkeztek a jegyzői szigorlatokról is, melyeket a vármegye székhelyén három, a községi ügyek vezetésében gyakorlati ismeretekkel bíró választmányi tag együttes jelenlétében tartottak meg. A vizsgáló bizottmányt két póttaggal is kiegészítették. Elnököt a tagok maguk közül választottak, csak vita esetén nevezte ki az alispán. A szigorlat tárgyai a következők voltak: 1. olvasható helyesírás, 2. fogalmazás, különösen a létező polgári viszonyok mellett előforduló folyamodványok, szerződések, okiratok kiállításában, 3. számolási jártasság, 4. az egyénenkénti, úgy állami, mint községi adó kivetésének, nyilvántartásának s az egyes adófizetők könyvecskémék összehangzó rendszeres vezetésében gyakorlati ismeretek, 5. egyes adófizetőkre netalán előfordulható adóváltozások keresztül vitelének módja, 6. újoncozási szabályzatok, felmentés, nősülési engedély iránti kérelmek felszerelése, 7. községi számadások vezetése. Az állandó választmánynak a községek csoportosítására vonatkozó jelentését 1872. november 12-i ülésén fogadta el a törvényhatósági bizottság és csak néhány esetben módosította azt (pl. Kosdot nagyközséggé nyilvánították). A később megvalósuló körjegyzőségi beosztás eltért a javaslattól, változtak hozzá 22. CSIZMADIA 1976.125-127., 129. p.; CSIZMADIA 1984. 517. p. 18
