Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)
9. Jegyzők a humor tükrében
9. fejezet Jegyzők a humor tükrében „Miatyánk főszolgabíró, ki néha járásod székhelyén is vagy, féltessék a Te neved!" (A községi jegyző miatyánkja.) Sokan találják majd furcsának, ide nem valónak a jelen dolgozat végére „tűzött" kis fejezetet, mely a jegyzők és a humor kapcsolatát próbálja megvilágítani néhány nógrádi termésű anekdota és vicc tükrében. Két oka van ennek: egyrészt felüdíteni kívánom az olvasót, de a fontosabb indok az, hogy az anekdoták alkalmasak arra is, hogy rajtuk keresztül más, derűsebb megvilágításban szemlélhessük a jegyzőkkel kapcsolatos alapigazságokat. És a görbe tükör torz képe sokszor közelebb áll a valósághoz, mint a sima! Kezdjük mindjárt az elején! 1900-ban a Nógrádi Lapok és Honti Híradó hasábjául a Mimosa álnév mögé rejtőzött szerző (Hetényi Vilmos, Balassagyarmat főjegyzője 1903 és 1909 között) rövid írást közölt egy képzeletbeli (ám a valóságot frappánsan visszatükröző) körjegyzőválasztásról „Karczolatok - arról, hogy miként nem lettem én körjegyző Tarnóczon" címmel. Az írás egy, a jegyzői tanfolyamot akkor végzett fiatalemberről szól, aki „falusi pennává", azaz jegyzővé szeretné magát választatni, csakhogy nincs üresedés a pályán. „Vártam két hétig, három évig, üresedés nem volt, mert a járásban többnyire fiatal jegyzők uralkodtak, akarom mondani szolgáltak, és daczára sóhajaimnak, egyik sem akart tüdőgyulladást, vagy sorvadást kapni. Irigységgel néztem őket banketteken, egészségesek voltak, ettek, mint a farkas, ittak mint a gödény és látszott rajtuk, hogy Matuzsálem korát akarják elérni." Végre megüresedett a Tarnóczi Kör, megkezdődhetett a választási harc! A fiatalember elutazott a faluba, hogy a pap mellé álljon a templom kegyurával együtt, naponta misére járt, háromszor gyónt. A bíráknak fizetésemelést, a népnek a körorvosi állás megszüntetését ígérte. A választók zöme mellé állt. Megválasztásában a falu kocsmárosa is biztos volt, mert 8 napon át hitelben kosztolta a szépreményű jegyzőjelöltet, aki három napon keresztül dolgozott idézetektől, szuperlatívuszoktól hemzsegő beszédén, melyben biztosnak hitt megválasztását köszönte volna meg. De előre ivott a medve bőrére. Amikor a másik két jelölttel együtt a terembe lépett, egy helybéli nemesember odalépett hozzá és tegezve üdvözölte. Amikor pedig a fiatalember nem ismerte meg, így kiáltott rá: „Hát nem emlékszel..., hiszen együtt mulattunk a múlt évben »Kisasszony« napján a hugyagi búcsún, mikor a Malacz Ferkó bandájában te voltál a klarinétos!" A cigányzenésznek titulált fiatalembert persze nem választották meg jegyzővé. Az írás végén szomorúan mondja: „Elhagyott az egész képviselő-testület és elfordult 98
