Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

253. b) @Vincze László beszámolója a megyei ideiglenes munkás-paraszt forradalmi bizottság küldöttségének a kormánnyal folytatott tárgyalásáról – [Salgótarján, 1956. november 8.]

Kádár elvtárssal folytatott tárgyalásunk olyan két kérdés köré csoportosult, amely nemcsak a megye, hanem az egész ország lakosságát főképpen foglalkoztatja. Ez a két kérdés az ellenforradalom és a szovjet hadsereg beavatkozásának és kivonásának kérdése. Az első kérdéssel kapcsolatosan nem ismételjük el ugyanazokat, amiket már Dobi Istvántól is hallottunk és Kádár elvtárs megismételt. Megjegyezzük, hasonlóképpen fejtette ki a budapesti eseményeket, és elmondotta, hogy az események folytán kényszerítve érezte magát arra, hogy Nagy Imre kormányából - amely már nem volt képes rendet teremteni az ellenforradalom erői között kiváljon és új kormányt alakítson. Erre elsősorban az késztette, hogy az ellenforradalmi erők a fehérterror minden eszközével, teljes nyíltsággal akcióba léptek. Elmondotta, hogy nemcsak egyszerű vagyonkövetelésekről és kivégzésekről volt szó, hanem arról is, hogy elég volt, ha az utcán valaki elkiáltotta magát, hogy itt is egy kommunista, rárohantak, és az illető - legtöbb esetben teljesen ártatlan - embert a legborzalmasabb kínzásoknak és kivégzéseknek vetették alá. Szemtanúk ezrei beszélnek ezekről a borzalmakról. Láttak gépkocsival szétszaggatott embereket. Más embereknek szemüket szúrták ki, fülüket szaggatták szét. Egyszerű párttagok feleségeit agyonlövöldözték, és kisgyermekeiket a falhoz verték. Mindezek mutatták, hogy féktelen ellenforradalmi terror dúl Magyarországon. Megjegyezte, hogy ezek az események nemcsak Budapesten fordultak elő, hanem vidéken is. Gépkocsival indultak el terroristák a Dunántúlra, Győr, Veszprém, Bács-Kiskun, Heves stb. útvonalakon, s a községekben mindenütt borzalmas kínzások jelezték útjukat. Ugyanakkor ellenforradalmárok NyugatNémetországban volt csendőrezredeket vontak össze, akik már csatlakoztak az atlanti tömbhöz. Ennek az a jelentősége, hogy lehetőséget adott volna az amerikai hadseregnek arra, hogy Magyarországot megszállja. Ezek azok a tények - mondotta Kádár elvtárs - és az a bűnös politika, amelyet Rákosiék folytattak, s amelyek arra késztettek engem, hogy a - már előzőleg kért - szovjet hadsereg segítségét felhasználva felszámoljuk a fehérterror garázdálkodását és megszilárdítsuk a munkás-paraszt népi hatalmat. Kádár elvtárs határozottan - a kormány álláspontjaként - leszögezte, hogy teljes egészében egyetért a dolgozók jogos követeléseivel, forradalmi vívmányaival, és azt a kormány magáévá is teszi. Azonban éppen ennek a biztosítására szükséges, hogy az ellenforradalmat minél előbb felszámoljuk, s meginduljon a békés termelőmunka, helyreálljon a rend, a biztonság és nyugalom. A kormány nevében leszögezte, hogy a dolgozók forradalmát testvérharcnak tekinti. Aki ebben részt vett, nem tartják bűnösnek, s éppen ezért semmi felelősségre vonást nem eszközölnek ellene. A beszélgetés közben feltett kérdésekre az alábbiakban válaszolt: Az egyik kérdés úgy hangzott, hogy miért van itt a szovjet hadsereg Magyarországon. Válasza az volt, hogy a szovjet hadsereg szabadította fel Magyarországot a földbirtokosok és tőkések uralma alól, és az itt maradt egységek, amelyek a '45-ös háborús időszak napjaitól eltekintve békésen éltek itt Magyarországon, 366