Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

253. b) @Vincze László beszámolója a megyei ideiglenes munkás-paraszt forradalmi bizottság küldöttségének a kormánnyal folytatott tárgyalásáról – [Salgótarján, 1956. november 8.]

és ha egy kis számban jelentettek is terhet az államnak, ugyanakkor, ha ugyanannyi magyar katonát kellett volna fegyverben tartanunk olyan technikai felszereléssel, ötvenszer többe került volna, mint az itt lévő szovjet hadsereg. Kijelentette, hogy nem szívesen kérték a szovjet hadsereg beavatkozását, és azt is meg kell mondani, hogy ők sem szívesen jöttek, de a fenti okoknál fogva kénytelenek voltak rá. Kijelentette továbbá, hogy mihelyt a néphatalom megszilárdul, ki fognak menni országunkból a szovjet csapatok. Erről kész tárgyalni velünk a szovjet kormány is. A népi hatalom megszilárdulása után lesz nemzeti függetlenségünk. Ennek a megvalósításához kér támogatást a kormány nevében Nógrád megye dolgozóitól. Külön kérdésként vetettük fel a semlegesség kérdését. Kádár elvtárs válaszában kifejtette, hogy a semlegesség őszinte óhaja az embereknek, de ahhoz a feltétel [ekjnek is meg kell lenni. A mi országunk olyan helyen van, amely évezredek óta a népek országútja, és meg kell teremtenünk a feltételét annak, hogy valóban semlegesek is lehessünk, s ehhez elsősorban egy erős, jól felfegyverzett hadseregre van szükségünk. A továbbiakban elmondotta, hogy rengeteg olyan kérdés van még, amelyet a jövőben meg kell oldani a nép akarata szerint. Ilyennek nevezte pl. a címer kérdését, a déli harangszót, a formaruhát és egyebeket, amelyek mind jogos követelések, nemzeti életünk hagyományai, és helytelen lenne ezeknek az elvetése. Nyomatékosan felhívta figyelmünket arra, hogy a fő feladat most az, hogy az ellenforradalmat elfojtsuk. Tudnunk kell azt, hogy a börtönökből mintegy húszezer közönséges bűnöző szabadult ki, akik úgy Budapesten, mint egyes vidéki városokban fosztogatnak, gyújtogatnak és ártatlan embereket lövöldöznek le. Ezekkel mindenütt le kell számolni. Az elkövetkező idők feladatai között első helyen említette meg a munkásparaszt hatalom megszilárdítását. Ezzel párhuzamosan talpra [kell] állítani a munkásosztályt, tömörítem a szocialista erőket - világnézetüktől, pártállásuktól függetlenül -, és ezzel meg tudjuk erősítem a Szocialista Munkáspártot. Az egypártrendszerre vonatkozóan kijelentette, hogy károsnak tartja a többi pártoknak a felszámolását, különösen olyan formában, mint ahogyan az történt. Azonban most nem az a fő feladat, hogy pártharcokat, pártok közötti villongást idézzünk elő, hanem [hogy] egységesen sorakoztassuk fel a nép minden rétegét az ország talpra állítása és a népi hatalom megszilárdítása érdekében. Felvetődött a baloldali szélsőség, illetve a bosszúállás kérdése is, amivel kapcsolatosan kifejtette, hogy azokat, akiket a dolgozó nép akarata félresöpört vagy félre akar söpreni, önmaguktól álljanak félre, ne várják meg, amíg félreteszik őket. Itt elmondotta, hogy az ő környezetében is jelentek meg olyan volt munkatársak, akik nem bírták a nép bizalmát, s akik elszakadtak a tömegektől, és ő is őszintén megmondotta, hogy visszatérésük csak tehertétel a pártnak. A sztrájkjog kérdésével kapcsolatban kifejtette még, hogy formailag az eddig sem volt betiltva, azonban a dolgozók nem sztrájkoltak 367