Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-OS forradalom Nógrád megyei okmánytára II/1. 1956. október 24–november 13. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 31. (Salgótarján, 2001)

253. b) @Vincze László beszámolója a megyei ideiglenes munkás-paraszt forradalmi bizottság küldöttségének a kormánnyal folytatott tárgyalásáról – [Salgótarján, 1956. november 8.]

másnak még konkurenciája sem volt, és a béreket helytelenül, felülről állapították meg. Mindezek a körülmények, s ezek mellett még a békekölcsön, [a] beszolgáltatás helytelen rendszere, amelyet háborús csökevényeknek tekintett a dolgozó parasztság, joggal váltották ki a falu elkeseredését. Az események megértéséhez tudnunk kell azt, hogy a diákok nagy része falvakból, üzemekből került az egyetemekre, [a]kik ismerték és fájlalták ezeket a körülményeket, és [mindez] arra késztette őket, hogy forradalmi megmozdulásukkal arra kényszerítsék a vezetőket, hogy mindezeken a körülményeken változtassanak. Határozottan leszögezte, hogy az ifjúság és a munkások forradalmi megmozdulása tiszta és helyes volt, követeléseik jogos követelések voltak. A későbben kialakult helyzet értékelésénél azonban figyelembe kell vennünk azt a körülményt, hogy a népi demokráciánk ellenségei várták ezt a megmozdulást. Előre megszervezett fegyveres csoportok csatlakoztak a jogosan tüntető és követelő ifjúsághoz és munkásokhoz, s már az első órákban hadászatilag képzett reakciós elemek fontos célpontokat foglaltak el. Aki katonailag valamennyire is képzett, az már az első időszak megmozdulásaiban is látta, hogy olyan erők léptek közbe, akik a népi demokratikus rendszer megdöntését akarták. Dobi István kifejtette a továbbiakban, hogy Tildy Zoltánnal együtt aggódva figyelték a beállt változásokat. Világosan látták, hogy Nagy Imre kormánya nem képes megakadályozni az ellenforradalmi erők felülkerekedését. A Kisgazdapártban már a parasztokat - Dobi István szavaival élve - a folyosókra irányították ki, az irányítást habzó szájú, magukat kisgazdavezetőknek nevező, ismeretlen egyének vették át, akik nyílt ellenforradalmi követelésekkel léptek fel. Kéthly Anna ebben az időben már sírva panaszkodott Tüdy Zoltánnak, hogy az ő pártjukban, a Szoc[iál]dem[okrata] Pártban is ugyanez a helyzet. Kéthly Anna kijelentette, hogy ő nem ért egyet ezekkel a magukat szocdemeknek valló elemekkel, de ezekben a nehéz órákban mégis kénytelen vállalni az elnöki tisztet. A parlamentet is teljesen ellepték az ellenforradalmi erők. A Horthy-rendszer had sereg[ének] egyenruháiba bújtatott tisztek, volt földbirtokosok és részvénytulajdonosok már arról tárgyaltak, hogy kétszáz vagy ötszáz hold földet adjanak-e vissza, és száz vagy százötven munkást foglalkoztató üzemet adjanak[-e] vissza a régi tulajdonosnak. Visszhangzott a parlament a „kegyelmes", „méltóságos" és „excellenciás uram" megszólítástól. Határozottan leszögezte Dobi István, hogy ha a munkás-paraszt forradalmi kormány meg nem alakul, akkor az ellenforradalmárok győztek volna, és visszaállították volna a földbirtokosok és gyárosok uralmát. Beszélgetésünk ezzel befejeződött. Dobi István sok sikert kívánt Nógrád megye dolgozóinak a további munkához, és kért bennünket, hogy teljes egységben és szilárdságban erősítsük a munkások és parasztok népi hatalmát, s annak a reményének adott kifejezést, hogy az ország is megtalálja azt a középutat, melyen Nógrád megye haladt a forradalom idején. 365