Tóth Péter: Nógrád vármegye nemesi közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1652-1656 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 29. (Salgótarján, 2001)
Regeszták
nemes ember volna. Mind ezeket hagyja és támasztja is az praetensus I. akkor jelen lévő vice ispán uram mellett való bírák uraimnak, együtt vice ispán urammal igaz és jó lelki ismerettel való conscientiájok szerint való recogrútiójokra. Az praetensus A. penig fundálta az ő actióját két tituluson partis [IL] Tripartiti 36. és 72; mely Tripartitumnak 36. része arra mutat, hogy ha valaki valakit nem nemes embernek mond, etc. Az másik viszontag, az 72. titulus arra tendál, hogy ha valaki valakit éktelen és tiszteletlen, és nem tisztességbéli, sem jó hírű-nevű embernek mondana. Ezeknek penig az mondásoknak és titulusoknak tartási és azokban megírt büntetéseknek is poenája igen külömböznek egymással: mert az ki valakit nem nemes embernek mondana, azok kétszáz forinton maradnának, ha annak igaz nemessége megbizonyosodnék. Az ki penig valakit valami tiszteletlen szóval illetnék, azok az 72. titulus partis II. szerint csak 100 forinton maradnak. Mely kereseti az praetensus A-nak itt, ezaránt is duplex acquisitio: illyeneket penig és ily forma szókat az praetensus I. az praetensus A-nak semmit nem mondott, az praetensus A. önnön maga bizonyítja és erőssíti is, mert csak azt írja actiójában, hogy in dubium traxit nobilitatem praetensus A. [!] Ez penig az szó: >dubietas,< nem szintén valóságos szó és mondás, hogy annyit tenne, hogy nem ez, avagy nem amaz, vagy sem penig egyéb tiszteletlen szót nem tészen, mert az kételkedés senkit jó híriben, nevében meg nem bánt, csak az a kételkedés ne légyen helyes. Az miben penig ember nem tudós és ugyan nem is tudja, mindenkoron szabad az embernek abban kételkedni, az mit ember bizonyossan nem tud. És az praetensus A. az ő actióját, fundálását, praetensióját is semmiképpen azokra az ő citált és fundált titulusira nem alkalmazhatja, mert az mellyeket ember nem tud, azokkal [!] minden bizonnyal meg kelletik tanulni és tudni, és úgy mondhatja osztán igazán, hogy tudja, mert erre elég világos példáink is vannak. Gyakorta sok armalisokat publicálnak vármegyénkben, s az kik azokat publicálják is, sokan azok közül jól tudtuk, hogy annak előtte ruralis persona volt és annak előtte semminemű bizonyos oly jelekbül meg nem ismerhettük és nem is tudtuk, hogy nemes ember légyen, hanem csak akkor tudjuk meg osztán, az mikor producálja armalissát. Az praetensus I-nek penig kételkedő nem tudása innét és ezekbül is vagyon, hogy egykor, in anno 1614, szintén Farsang utolsó napjain az praetensus I. felességével együtt ment volt Váczra egy beteg ágyban feküvő nénjének látogatására, véle lévén az néhai üdvözült Egry András édesanyja is, Sinkovith Lukács deákné, szintén olykor és oly üdő tájban, az mikoron megmondott Egry Andrásnál jegyben volt az néhai üdvözült Almássy Mihálynak leánya, az praetensus A-nak édesanyja, és Váczrul visszatérvén az praetensus I. szécsényi házához, tovább akkor nem érkeztének Gyarmatnál és ott megszállván, ő maga honn nem lévén idvözült Almássy Mihály, az felessége, az praetensus A-nak az anyja után való öreganyja gazdálkodván, nyugodalmat is adott és éjjel, hajnalban megoczódván, mint asszony emberek dolga, ki egyrül, ki másrul beszélgetnek, ki urának, s ki gyermekinek számokat, s mivóltokat emlegették, akkor hallotta minden bizonnyal az ide, alább proponálandó szókat az praetensus I. az praetensus A-nak anyja után való öreganyja szájábul, kire hittel is mer mondani 42
